Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A magyar történet IV.

2012.05.30

Gyászmagyarok

Hogy a 955-i augsburgi ütközet után levágott füllel hírmondónak hazatért hét magyar menekültet hol gyászmagyarok, hol gyászvitézek, hol gaz magyarok, hol magyarkák néven nevezzük, a régi krónikák betűjének hibás olvasásából keletkezett tévedés; mint azt SEBESTYÉN GYULA az Ethnographia 1900-i 1. és 2. számában kétségtelenül bebizonyítja. Ezt a hét menekültet a Bécsi Képes Krónika szerint Lázároknak csúfolják; a Budai Krónikában nevök már "het magiar et Gyak", a Dubnici Krónikában "Lazari" és "Heth magiar és Gyak", THURÓCZI JÁNOS Krónikájában "margyorkak et gyoz, sive lazari", a SAMBUCUS-féle kéziratban "het mogor et Gok", a vatikáni kódexben "het mogor et Woh", MUGLEN HENRIK-nél "Ecciogor und tziack", s ugyanennek egy jobb kéziratában "ecciogor und gyak". SEBESTYÉN GYULA meggyőz bennünket róla, hogy a másolók kezén annyiféleképpen változott gyak helyes olvasása nem "gyász" (mint alkalmasint BUDAI ÉZSAIÁS vélte legelébb), hanem gyiák, azaz diák; s ez az elnevezés onnan ered, hogy a hét megcsonkított és ivadékaik házrul házra jártak énekelni, mint "Szent Lázár szegényei"; mert Szent István rendnek okáért a Szent Lázár-rend esztergomi kereszteseinek hatósága alá vetette őket. A nép kóbor énekes diákokat látott bennök.

Vajk keresztelése

BENCZÚR GYULA 1869-ben festette meg Vajk keresztelése című képét, mely ma a Nemzeti Múzeum egyik dísze.[5] Ha magyarázni akarnám: mit ábrázol ez a festmény, a legtöbb olvasó megneheztelne. Hiszen azt a gyermek is tudja! Szent Adalbert prágai püspök a keresztség szentségében részesíti a pogány Vajkot, Géza vezér fiát, a mi első királyunkat, akit Szent István néven tisztelünk. Csakhogy épp itt a bökkenő! PAULER GYULA (A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt, I. k.) bebizonyítja, hogy István 977 táján, tehát már kereszténynek született, mert szülei és nagybátyja, Mihály, még 974 táján fölvették a keresztséget. Géza fiát minden bizonnyal csecsemőkorában tartották keresztvíz alá; a BENCZÚR GYULA képén tehát históriai botlás a kondor fekete hajú, izmos, barna vállú levente, aki, mint egykoron Klodvig - "mitis depone colla, Sicamber"[6] -, szelíden hajtja meg büszke fejét a szentség malasztjának alatta. Az is kétségtelen, hogy Istvánt nem Adalbert keresztelte meg, Libicensky Vojcek (Vojtěch) gróf, a prágai püspök, az egyház Szent Adalbertje, elsőben 993 felé jött Magyarországra, mikor István már tizenhetedik évében járhatott. Kétségtelenül hatott az ifjú lelkére; s talán része van benne, hogy István 995-ben Gizella bajor hercegkisasszonyt vette feleségül. István "pogány" Vajk neve alkalmasint az Adalbert cseh Vojtech nevével való összetévesztésből eredt. BENCZÚR GYULA képe tehát, a címével együtt csak festett mendemonda.
[...]

A szent korona keresztje

Miért ferde a magyar szent korona keresztje? És jobbra dől-e vagy balra? Emberi tulajdonság, hogy szeretünk nagy dolgok apró gyarlóságaival bíbelődni. Ezért e kérdés is kedvelt tárgya vitatkozásainknak, s nemegyszer ostromoljuk az újságokat, hogy feleljenek rá a mindentudó "szerkesztői üzenetekben". Két igen ismeretes hiedelem van e dologról. Az egyik mátyusföldi néplegenda. Mikor Hunyadi Mátyás parasztfiú korában szántott - a folklór mindig levon mindent a föld fiaihoz -, egyszerre nagy szárnycsattogással jönnek az angyalok, és hozzák a szent koronát. Mátyás megrémül, s mikor az angyalok a fejére akarják tenni a koronát, hatalmasat suhintva az ösztökével, elhárítja magától. Az ösztöke épp a keresztet érte - azóta ferde. A másik mendemonda már históriai. A kereszt akkor görbült volna el, mikor bajor Ottó 1305-ben a Venceltől visszakapott koronát csobolyóba rejtve, a nyeregkápán hozta hazafelé, és Fischamendnél leejtette, elvesztette.[7] A korona keresztje görbeségének oka azonban sokkal kevésbé romantikus.

Már KAZINCZY FERENC írja, ki az 1792-i koronázáskor az egész díszebéd alatt közelről szemlélte a koronát: "... a kereszt a korona közepén azért áll görbén, mert lyuka, melybe be van srófolva, kibővült, s a sróf nem jól szoríthatja." (Pályám emlékezete, VI. szak.). IPOLYI ARNOLD (A magyar szent korona, Budapest, 1886; 84. l.) azt írja, hogy a kereszt jelenleg és régóta már félredőlve mozog. És egynéhány sorral odább: "A korona újabb vizsgálata szerint görbe helyzetének oka, hogy az alsó csavar, mely a pántba helyezve tartja, nem a kereszt hosszú szára tengelyének irányulva van befúrva, hanem oldalt. De ezt másfelől az okozhatta, hogy a korona azon felső, gyenge, törékeny lemezének átfúrása, melybe a kereszt szára helyeztetett, erősebben kitágult, s a kereszt szára idővel a kitágult nyílásnál nem lévén megerősítve, oldalt dőlt." Ez a beszéd nem egészen világos. Ezt (hogy ti. a kereszt hosszú szára oldalt van befúrva) semmi esetre sem okozhatta a nyílás tágulása. A kereszt görbeségének csakis az az oka, hogy a latin korona Krisztus képének, e zománcműnek, épp közepében levő nyílás kitöredezett, nagyobb lett, s a kereszt gömbjének szege lazán van benne. Vagyis a kereszt hol erre, hol amarra dől.

Igaza van hát mindeneknek, akik különféle magyar pénzeket szedve elő, bizonyítgatják, hogy de mégis jobbra vagy de mégis balra hajlik a kereszt. És igaza van a pénzmetszőknek is, akik hol emígy, hol amúgy ábrázolták és ábrázolják a szent koronát.

Hogy mióta ilyen dőlt a kereszt, nem tudjuk bizonyosan. Vas vármegye levéltárában van a szent koronának egy alkalmasint 1621-ben festett képe, melyet BALOGH GYULA főlevéltáros természet után készültnek hisz, noha egy drágakő színe más, mint az IPOLYI-féle fölvételen. Ezen a képen a korona keresztje egyenes; miből BALOGH GYULA azt következteti, hogy az elferdülés csak 1621 után történhetett. De mi bizonyítja azt, hogy a képíró - ha természet után festett is - nem a maga ízlése szerint rajzolta a keresztet egyenesre.
[...]

Szent István köpönyege

A pannonhalmi Benedek-rendű főapátság kincsei között egy palást formájú vékony szövetet őriznek, melyre csekély eltéréssel a Szent István köpönyegének hímzetei vannak reá festve. Eredetéről csak annyit tudni, hogy a XVIII. század közepe táján találták a bécsi császári kincstárban, s onnét a Benedek-rend visszaállításakor került Pannonhalmára. Némelyek, pl. FRANZ BOCK és IPOLYI ARNOLD, hajlandók azt hinni, hogy ez a képes szövet a magyar koronázási palást mintája. RADISICS JENŐ azt hiszi, hogy a pannonhalmi palást valamely régi másolat. Mert ha az eredeti volna, olyan formájúnak kellene lennie, aminő hajdan Szent István palástja volt, s nem abban az állapotban tüntetné föl ez ereklyét, amelybe későbbi átalakítások és csonkítások révén jutott, szóval, aminő ma. Szent István köpönyege tudvalevőleg eredetileg casula volt, melyet Szent István és Gizella királyné 1031-ben a székesfejérvári Boldogasszony-templomának ajándékozott. Ezt mondja felirata is. A casula az időben még harangalakú bő köpönyeg volt, közepén nyílás a fej számára. A pap, hogy kezét használhassa, két oldalt karjára szedte a köpönyeg redőit. Ebben a diakonusok vagy a ministerek is segítettek neki, sőt tartották a casula gyakran nehéz szövetét. A XIII. század vége felé oldalt fel kezdték hasítani a casulát, hogy a pap kidughassa kezét; s ezen a réven keletkezett a misemondó ruha mai alakja. A régi formára való emlékezés az a ma is meglevő szokás, hogy a diakonusok vagy a ministerek Úrfelmutatáskor fölemelik a casula alsó szegélyét. Szent István köpönyegét a XIV. században szabhatták mai, elül nyitott formájára, mikor kifoldozták és mindenestül fölvarrták egy violaszínű, leveles mustrájú selyem szövetre.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.