Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A magyar történet VII.

2012.05.30

            Mic bán

Történetünk egyik legismertebb és egészen néphagyománnyá vált mendemondája a Mic bán család története. SZAMOSKÖZY ISTVÁN és ALVINCZI PÉTER jegyezte föl a hagyományt, mely szerint a XIII. század elején élt egy Mic bán, másként Simon nevű magyar úr, kinek felesége legyalázott és elűzött egy koldusasszonyt, mivel három iker gyermek anyja. Bujaság jelének ítélte ezt a bő áldást. Isten ezért azzal büntette meg Mic bánnét, hogy egy év múlva hét fia született egyszerre. Szégyenében hat gyermekét egy vénasszonyra bízta, hogy vessze el őket. A férj azonban fölfedezte a dolgot, a hat fiút titkon fölnevelte, s mint felnőtt ifjakat vitte anyjuk elé. A néplegenda nevekkel nemigen törődik, de a tudományos színű följegyzés megőrizte ama családok nevét is, amelynek a hét Mic bán-fiú lett az ősatyja; ezek a Csapy, Bocskai, Szürthey, Soós, Ráskay, Eszenyi és Kövesdy családok. Tudósok alapos genealógiai adatokkal cáfolták meg e családok ilyetén származását; munkájok, ha nem jár egyszersmind sok érdekes és fontos más dolog kiderítésével, szinte fölösleges vala, mert a Mic bánék története minden részében annyira magán viseli a mendemonda bélyegét, hogy komoly ellenvetésre nincsen semmi szükség.

A Mic bán-legendát KATONA JÓZSEF is fölhasználja Bánk bánjában. Simon bán (Mic bán) ott Melinda bátyja, és az első szakasz legelején így beszéli el a történetet bátyjának, Mikhálnak:

Hallgass meg engem: tegnap estve a
Vadászaton egy őzet kergeték,
És - egy banyát találtam. Ő alig
Látott meg engemet, s leroskadott
Térdére, és tudtomra adta, hogy
Feleségem immár megszült. Szinte el-
Indultam amidőn hatot felém nyújt.
Óh, légy kegyelmes (úgymond) asszonyodhoz,
A magyar történet I. rész

Ő egykor egy szegény koldus személyt
Elkergetett magától, s becstelennek
Nevezte, mert kettős szülöttje volt:
Hogy most az istenség adott hetet
Neki, nyomban emlékébe jött az, amit
Mondott. Megindúlván azon, nehogy
Feslettnek ítéltessék, egy fiat
Megtart magánál - a többit, hogy öljem
Meg, azt parancsolá...

MIKHÁL                                      Tigris anya!

  SIMON   Megesketém, és titkon általa
                  Neveltetém mindnyáját.

MIKHÁL                                      Hát az anyjok?

  SIMON   Mindég keservesen zokog, midőn
                  Az egyet a kezébe veszi, és
                  Nem tudja azt, hogy én tudom, miért sír?

MIKHÁL   Aztán mi lesz?

  SIMON                           Mikor majd nagyra nőnek,
                  Akkor fogom mutatni csak, hogy ő,
                  Haljon meg akkor - de örömében haljon.
                  Minő öröm lesz ez!

Mint látjuk, KATONA már csak két ikret ad a koldusasszonynak, és Mic bánné büntetése sem következik el olyan hamar. De a hetes ikrek természetesen megmaradnak, annyira belevették már magukat a köztudalomba. Hogy az ikrek száma éppen hét, azt eléggé megmagyarázza minden mesének nagy vonzalma a hét iránt. De ez a szertelen nagy áldás egészen eltörpül más legendák mellett, amelyek sok ikerről szólnak. Loosdujnen falvában Hága mellett, Margareta van Henneberg grófné 1270 táján egyszerre háromszázhatvanöt gyermeket szült, akiket Guido püspök keresztelt meg - a fiúkat mind Jánosnak, a leányokat mind Erzsébetnek. E gyermekek sírkövét még ma is mutogatják a falu templomában, valamint a medencét is, amelyből megkeresztelték őket. Ez a mendemonda alkalmasint egy tréfából keletkezett. A grófné az év utolsó előtti napján két ikret szült, s valaki azt az évődő megjegyzést tette rá, hogy annyi gyermeke lett, ahány nap van az esztendőben. Még csak azt említem, hogy az orvostudomány története tud egy vagy két hetes szülésről; de természetes, hogy az ilyen gyermekek között életrevaló nem volt egy sem. Statisztikusok szerint minden 400 000 rendes szülésre esik egy négyes ikerszülés s minden harminc milliomodikra egy ötös.
[...]

Janus Pannonius magyar grammatikája

Volt-e magyar könyv a Corvinák között? Eldöntetlen kérdés. Irodalomtörténetírók még ma is hiszik, hogy JANUS PANNONIUS magyar grammatikát szerzett. Ennek alig lehet alapja. CSEZMICZEI JÁNOS, a szlavóniai születésű humanista, aki külföldön nevelkedett, nemigen foglalkozhatott a vulgus[16] nyelvével. Nyilván igaza van IMRE SÁNDORnak, ki azt hiszi, hogy a JANUS PANNONIUS-féle sehol semmi hiteles nyommal nem igazolható grammatika egyszerű összetévesztés a JOHANNES SYLVESTER (ERDŐSI JÁNOS) 1539-ben megjelent Grammatica Hungaro-Latinajával. - Megemlítek itt egy súlyos mulasztást, melyet a magyar kormány akkor követett el, mikor 1877-ben II. Abdülhamid szultán visszaajándékozott a nemzetnek a hadi zsákmányból való harmincöt kódexet. A török udvarbeliek röstellték, hogy a kéziratok tábláit megviselte a sok idő és viszontagság, hát arra a rettentő gondolatra vetemedtek, hogy a könyveket újra köttessék. A kódexek között volt több papiros táblájú is, mint arról a konstantinápolyi Topkapu Szerájban meggyőződtünk. Tudjuk, hogy a XV. században a lemezpapiros még ismeretlen volt: a könyvkötők fából vagy összeenyvezett régi iratokból csinálták a könyvtáblákat. E kódexek elveszett tábláiban ki tudja, milyen becses kéziratok pusztultak el! Értesülve a történtekről, Ipolyi Arnold püspökkel Trefort Ágoston miniszterhez siettem, sürgetni, hogy ha még lehetséges, a régi könyvtáblákat mentsék meg. A török udvart azonban csak diplomáciai úton lehetett volna erre kérni; ezt pedig a miniszter az akkori kényes politikai állapotok között nem ítélte ildomosnak. Nyolc év múlva Konstantinápolyban nyomoztam az udvari könyvkötőnél a régi táblákat; de hiába, rég befűtöttek velök.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.