Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A magyar történet XI.

2012.05.30

Zrínyi, a költő halála

Gróf Zrínyi Miklós, a nagy költő és hadvezér haláláról egy régi mendemonda lappang mai napig. A történetírás egyhangúlag elfogadta BETHLEN MIKLÓS, a szemtanú előadását, mely szerint Zrínyi 1664. november 18-án, Csáktornya mellett, vadászaton egy vadkan áldozata lett. És mégis sok emberben mindmáig kiirthatatlan az a hit, hogy Zrínyit a bécsi udvar vagy Montecuccoli gyilkoltatta meg.
Ez a mendemonda Zrínyi halálával egykorú. Kitűnik, ez CAVALIERE GIOVANNI SAGREDO, Velence bécsi követének a dogéhoz intézett jelentéséből:
Le condizioni della Pace tra Imperiale e Turchi sono quelle accennate nell' ultimo dispaccio dal Sig.r Cancellier Grande, eccettuato pero il punto della morte del Conte Serinio ch' egli presuppone concertato e fu casuale, com' e noto alla Ser.tä v. occasionato dal di lui coraggio, che non pauento ne huomini ne belue, onde conuenne cedere alla fierezza d'un cignale irritato e ferito, che con sette colpi l'atterro in un bosco, dopo di che senza articolar parola, battendosi il petto diede l'ultimo segno di contrizione... La Corte appena colla dissimulazione pote mascherare la sua allegrezza della perdita d'huomo creduto la pietra dello scandalo et il fomento della rottura co'Turchi per la fauilla che poteua riaccendere il fuoco. (Archif für Kunde österreichischer Geschichts-Quellen, Wien, 1858; XX. k. 313. l.)
Magyarul: A császáriak és a török között kötött béke dolga az, amit a nagy kancellár úr említett utolsó tudósításában; kivéve azonban a Zrínyi gróf halálát, melyet ő előre elvégzettnek feltételez, holott véletlen volt, s mint fenséged tudja, Zrínyi gróf bátorsága okozta, mely nem rettent vissza se embertől, se fene állattól, de nem bírt egy bőszült és megsebesített kan vadságával; amely hét agyarcsapással terítette le az erdőn, minek-utána a gróf nem tudott többé egy szót sem szólani, és csak mellét verve adta jelét, hogy töredelmesen készül a halálra...
Az udvar színleléssel is alig tudta takargatni örömét, hogy elveszett az az ember, kit botránkozás kövének és a törökkel való szakítás élesztőjének hitt a szikra miatt, mely újra fellobbanthatta a tüzet. - Ebből az látszik, hogy Velencében eleinte a bécsi ármány áldozatának hitték Zrínyi Miklóst. SAGREDO ennek ellene mond, noha tudja, milyen szálka volt a hős az udvar szemében.
BETHLEN MIKLÓS Élete, magától igazán iratott kit az Isten tud[32] művében, melyhez semmi vád nem férhet, így írja le Zrínyi, a költő halálát: "No, elmenénk vadászni. Ő maga [ti. Zrínyi Miklós] levetvén a nagy bő csizmát, melyeket a telekes bocskorra is felvonhatott, puskával beméne, és szokása szerint csak egyedül búkálván, löve egy nagy emse disznót, a gyalogosok is lövének egyet a hálónál s vége lőn a vadászatnak. Kisereglenének a hintóhoz, az úr is, hogy immár hazamenjünk; estefelé is vala. Azonban odahozá a fátum egy Póka nevű jágerét, ki mondá horvátul: Én egy kant sebesítettem, mentem a vérin, ha utána mennénk, elveszthetnők. Az úr mindjárt mondá nékünk Zichyvel ketten, látván hogy el akarunk menni véle; Öcsémuraim, kegyelmetek csak maradjon itt; Vitnyédinek, Guzics kapitánynak: Csak beszélgessenek itt kegyelmetek, öcsémuramékkal, csak meglátom, mit mond ez a bolond, t. i. Póka, mindjárt visszajövök. Csak bocskorban lóra kapa, stuc kezében, Póka után nyargala; egy sabaudus, Majláni nevű ifjú gavallér, Guzics öccse, inasa, meg egy Angelo nevű kedves olasz inasa és a lovász nyargalának utána; mi ott a hintónál beszélgeténk. Egyszer csak hamar ihol nyargal Guzics, mondja a bátyjának: Hamar a hintót, oda az úr. Menénk amint a hintó nyargalhat és osztán gyalog a sűrűbe béfuték én, hát ott fekszik, még a bal kezében, amint tetszett, a pulzus gyengén ver, de szeme sem volt nyitva, sem szólott, csak meghala. Majláni így beszélte: hogy amint Póka után bément a disznó vérén az erdőbe, amíg ők a lovakat kötözék, csak hallják a jaj-szót; Póka szava volt. Majláni legelébb érkezék, hát Póka egy horgas fán, az úr arccal a földön, s a kan hátán; ő hozzálő, elfut a kan, érkezik Guzics és Angelo, az úr felkél és mondja: Rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa (melyet csatákon is magával hordozott), sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az arra igen jó. Eléggé próbálták véle, de hijába, csak elfolyt a vére, először ülni, aztán hanyatt fekünni, végre csak meg kelle halni, mert a fején három seb vala: egy balfelől fülén feljül a feje csontján ment csak el a kannak agyara, a homloka felé szakasztotta rútul a feje bőrit; más ugyan a bal fülén alól az orcáján, a szeme felé rút szakasztás; de e kettő semmi, hanem harmadik jobbfelől a fülén alól a nyaka csigájánál ment bé s elé a torka felé ment, és a nyakra járó minden inakat kettészakasztotta; az ölte meg, a vére elmenvén. Volt a kezén valami kis körmöcslés, de az semmi sem volt. Rettenetes sírás lőn az erdőben, a legalábbvaló, csak a gyermek is siratta... Így lőn vége Zrínyi Miklósnak: csuda, olyan vitéz sem lőtt, sem vágott a kanhoz, stuc, spádé lévén nála."
SZALAY LÁSZLÓ ezt írja: "Nincs okunk Bethlen tanúságának hitelességét kétségbe vonnunk; az állítás, hogy tulajdon vadásza ölte meg, kit az udvar vagy Montecuccoli a vértettre fölbérlett, vagy hogy a vadkannak valamiképp irányt a vadász adott volna, éppen csak monda, melyre későbbi események a valószínűség némi álcsillámát vetették." ZRÍNYI PÉTER, a költő öccse sem hiszi a mendemondát. Erre vall bátyja haláláról 1664. dec. 8-án György szász választó fejedelemhez írott levele, melyben ezt mondja: "de infelici et insperato ipsius obitu qui 18. elapsi, in aprorum venatione contigit."
Nem csekélylendő az egykorú adat, melyet HANTHÓ LAJOS közlött röviden a Századok 1869-i folyamában, aztán részletesebben a lőcsei főreáliskola 1870-i értesítőjében. Ez a Tübingában teológiát tanuló DÖMÖTÖRI GYÖRGY szerkesztette és Zrínyi Péternek ajánlott Zrínyi-gyászalbum: Honor posthumus in illustrissimi quondam comitis domini domini Nicolai Serini... luctuosum et toto christiano orbi dolendum e vivis excessum scriptus (Tubingae, 1664.), melyben huszonnyolc evangelikus egyetemi professzor és tanuló kesergi a nagy ember halálát emléksorokkal. GEORGIUS SCHÖNBERG, Halis-Saxo, Theol, dis. P. L. C. négy sor deák verset írt s utána ezt a németet:
   Den keines Türken Hand.
   Kein Tartar überwunden.
Der hat auf einer Jagd
      Des Lebens Ziel gefunden.


TOBIAS WAGNER D. Cancell. Tubingensis epigrammát ír Ad Turcas, super luctuoso obitu comitis Serini in venatione ab apro internecione.[35] DÖMÖTÖRI GYÖRGY ezt a kronosztichont írja:

OCto et bIS DenIs, VbI sVrgIt ab aXe NoVeMbrI PhoebVs eqVIt:
saeVIttrVx fera SerInIo.

És egy magyar elégiát, melyből közlöm ez egynehány sort:

Oh tehát te vad kan
Ki kűsziklák hátán
   Mérges tejjel tartattál
Ily nagy férfiunak
Világ csudájának
   Voltál e mészárlója?
Tetűled köllött e
Halált szenvednie
   Vére kiontásával?
Mely vitéz testéből
Megsértett erekbül
   Árvíz gyanánt az földre
Kifolyt; tündökölvén
Mint rózsa dél szünben.
   Hív szolgái látokra
Miért agyaridat
Mérges fogaidat
   Ellenségünk kárára
Inkább nem tartottad
És mind föl nem faltad
   Nem pusztulna el hazánk.

A tübingai egyetemi professzorok és magyar deákok bizonyos ellenségei voltak a bécsi udvarnak; ha Zrínyi Miklós halálát valamely ármány művének tartják, nem nyugodhatnak vala meg benne, hogy a nagy hazafi egy erdei fenevad áldozata lett. Sőt, kapva-kapnak az orgyilkosság hírén. Ez a negatív bizonyíték is tisztán mutatja, hogy ama mendemondának már akkor se hittek... És Zrínyi Miklós meggyilkolását még ma is hiszik némelyek.

KOSSUTH LAJOS is hitte, és talán az ő révén terjedt el ismét a régi mendemonda. A Magyar Újság 1870-ben megjelent számában, 1870. március 4-én kelt turini levelében írja: "Egy másik Zrínyit vadászat közben elejtett egy vadkan, mely »puska alakban«, mint mondják, mai napig látható egy bizonyos titkos múzeumban."

Ez a "titkos múzeum" - a Magyar Nemzeti Múzeum. A régiségtárba 1847-ben, 79. szám alatt került egy lakat nélkül való, hosszú puska, melynek tusára szegezett lemezébe ez van vésve: "Ego sum illa Flintea, ex qua Comes Nicol: a Zrin in Sylva Ottok Insula Muraköz in Venatione ab Apro Persecutus a Venatorum Supremo N. Stephano Poka Ao 1664. die 18. 9bris trajectus est a Nepote Gabriele Poka P. ac G. D. Paulo Benyovszky Dominium idem conscribenti dono data Anno 1755to in Perennem rei gestae memoriam." (Én vagyok az a puska, mellyel a vadászaton vadkantól üldözött gróf Zrínyi Miklóst az ottoki erdőn, Muraköz szigetében, nemes Póka István fővadász 1664. november 18-án általlőtte. Örök emlékezetül ajándékul adta 1755-ben híres és nemes Benyovszky Pál úrnak Póka István unokája, Póka Gábor.) Ezt a fegyvert Benyovszky Péter, Pál unokája ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak. - Az imént összecsoportosított adatok, az hiszem, eléggé bizonyítják, hogy ez az unokáról unokára származott puska is mendemondát hirdet érctábláján. A bécsi udvar és Montecuccoli bizonnyal gyűlölték ezt a nagy magyart, ki Lipót "cunctator"[37] hadvezérének büszkén kiáltotta oda: "Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel!" És azokról a németekről föl lehet tenni sok rosszat. A BETHLEN MIKLÓS följegyzése azonban eleve megcáfol minden mendemondát, mely Zrínyi Miklós haláláról fecseg. Az a dicső ember valóban vadászkaland áldozata lett; az ármány csak örült vesztének, de nem okozta.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.