Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A magyar történet XII.

2012.05.30

               Herkó páter

Élt-e valaha a Herkó páter? Vagy csak költött alak? Erre a kérdésre az a válaszom, hogy a Herkó páter nem is alak, hanem afféle homályos, meghatározhatatlan fogalom, aminő a fene. Egyszerű szólásmód, enyhe káromkodás, szinte azt mondom: a fene eufemizmusa; mert a használata körülbelül azonegy a fenéével: "tudja a Herkó páter", "ezen a Herkó páter sem igazodik el" stb. De e szólásokban az is benne lappang, hogy a Herkó páter valami tekintély, melyre mint tudákosra hivatkoznak. Azt hiszem, a Herkó páter dolgával az etimológusoknak kell elbánniok. MELICH JÁNOS szerint (Nyelvőr, XXIV. k. 251. l.) a Herkó páter a Herr Gott Vater[38] elferdítése. Én a -kó végződésből tót népetimológiát sejtek. A szólás csakugyan leginkább a felső vármegyékben járatos. Azt a Herkó pátert, a balogi barátot, aki TOMPA MIHÁLY Szuhay Mátyásában fordul elő, semmi vonatkozás nem fűzi ehhez az alaktalan alakhoz. A költő egyszerűen a nevet használta. Hogy Herkó páter sohasem élt a világon, az is bizonyítja, hogy nem ismerünk róla egyetlen egy népies hagyományt vagy anekdotát sem. SZIRMAY ANTAL a Hungaria in Parabolisban ezt írja: (Hungaros) "Herculem etiam veneratos fuisse aliqui exinde autumant: quod Herko Pater antiquissimum sit Hungaris vocabulum, et in proverbio sit: ha maga Herkó Páter mondaná se hinném." (Hogy Herkulest is tisztelték a magyarok, némelyek abból következtetik, hogy a Herkó páter igen régi magyar szó, és közbeszédben járja: ha maga Herkó páter mondaná se hinném.) Íme SZIRMAY ANTAL, a nagy anekdotakedvelő se tud találni vagy - kitalálni róla semmi históriát, s csak a mitológiában keresgél. - Minderről azért szólok, mert némelyek azt hiszik, hogy a Herkó páter eredete abban a Hirkó nevű jászai barátban keresendő, ki a XVII. században élt, és kegyetlenül zaklatta a protestánsokat; egyebek között 1671. március 12-én elfoglalta a tornai református templomot és parókiát, mint azt SZŐNYI NAGY ISTVÁN Szomorú áldozás és számkivetés című munkájában bőven leírja. BAKSAY SÁNDOR azt az adatot közli velem, hogy Abaúj vármegye inquisitionalis commissiója előtt 1755-ben Papp István így vallott: "Azt is beszélte néhai Nógrády Baxay István, hogy Herkópáter idejében jószágok iránt való levelek elvesztenek, az nevezett Herkópáter katonái felprédálván attya házát." Itt a két név már egy; ami azonban nem kétségtelen bizonysága annak, hogy a szólásbeli Herkó páter tulajdonképpen a jászai barát. A XVIII. századbeli Papp István népies etimológiával forgathatta a Hirkót Herkóra. Ne feledjük azt sem, hogy herkópáteres szólásainkba sehogyan sem illik bele a kegyetlen protestánsüldöző alakja.

                         A komáromi szűz


A komáromi várnak a Vág felé eső részében van az alkalmasint I. Lipót idejéből származó híres szűz, egy kőszobor, mely fölemelt jobbjában koszorút tart, leeresztett bal kezével pedig dacosan fügét mutat, annak jeléül, hogy a "szűz Komáromot" még soha nem vette meg semmi ellenség. Ez a füge viták tárgya. A komáromi várnak minden újabb leírása tagadja. Ritka dolog, hogy épp a cáfolat legyen a mendemonda. Márpedig ez valóban az, mert a komáromi szűz csakugyan fügét mutat vagy legalább mutatott. Bal kezét ma már úgy megviselte az idő, hogy nem lehet az ujjakat megkülönböztetni; de a fügét látta minden régibb író. Említi KORABINSZKY MÁTYÁS 1786-ban, Pozsonyban megjelent históriai lexikonában; és látta még HOLÉCZY is, ki 1821-ben a Széplitteraturai Ajándékban szól a faragott képről. A komáromi szűznek tehát visszaadtuk, ami az övé: a fügét. De mendemonda, hogy a szobor felírása Komm' morgen[39] (a híres "cras, cras"[40] mása), és együgyű etimológiagyártás, hogy Komorn, Komárom ebből a két német szóból ered. Ezt a Komm' morgen szójátékot említi KRECKWITZ (Ungerlandjában) és KORABINSZKY is; a szobor alá azonban ez a régi, francia várakban is gyakran olvasható devise van vésve: Nec arte, nec Marte.[41]

                            Fringia

A FRINGIA feliratú kardokat még ma is a legtöbben a kurucvilág ereklyéinek tekintik, és a pengére maratott hét betűt meg is magyarázzák egy akrosztichon révén: Franciscus Rákóczi In Nomine Gentis Insurgit Armis.[42] Ez a magyarázat tudákos mendemonda. Igaz ugyan, hogy II. Rákóczi Ferenc korában a csetneki csiszárok igen sok FRINGIA vésetű kardot készítettek s a fringia a kurucoknak jeles fegyvere; de az ilyen feliratú szablyák sokkal régiebbek Rákóczi szabadságharcánál. Találkoznak a XV. századból valók is[43] Zrínyi Péter hagyatékában (1671 után) szintén volt egy génuai fringia. E szó eredetét és jelentését kétségtelenül bebizonyította EDELSPACHER ANTAL a Nyelvőrben. (V. k. 339. l.) A fringia az arab frangi és török frängi (frank, azaz európai) bolgáros frengia formájából lett. Értelme tehát "európai kard". Ezt a feliratot kivált az olasz csiszárok gyakran vésték, maratták a pengékre; s mivel az ilyen szablyáknak eleve jó hírök volt, alkalmazta ama szót a többi fegyverkovács is - reklám gyanánt. Annak az akrosztichonnak tehát semmi hitele nincsen, s az egész puszta játék.

                         Petényi Péter sírja

RÉVÉSZ IMRE írja a Magyar protestáns egyházi és iskolai Figyelmezőben (1871, 325. l.): "Zemplén megyében, Terebesen, a paulinusok templomában főhelyen egy márványtábla állott, illetőleg most is áll, melynek felirata azt hirdette, hogy e helyen feküdt azon Perényi Péter[44] holtteste, aki Magyarországba az eretnekséget behozta, az egyházi javakat elrabolta, sok ezer lelkeket a pokolra vitt, szűz Máriát gyakorta könnyekre fakasztotta stb. stb.; de mindezekért az lőn jutalma, hogy ezer meg ezer villámcsapás háborgatta az ő síri nyugalmát. Igenis, mert a klerikális történelmi adatok szerént minden esztendőben egy bizonyos napon, amelyen ti. az eretnekséget behozta, a legtisztább égből is, a villám lecsapott koporsójára, s átlyukasztotta azt azon helyen, ahol éppen szíve esett. Végre kivették csontját a koporsóból, megégették és egy tóba szórták. Egy szegény paraszt e tóból hozott sárt kunyhója tapasztásához, s ím a villám ezt a kunyhót is, a nevezett napon, minden esztendőben megütötte. Mindez tekintélyes irodalmi művekben a legkomolyabban hirdettetett. Mutogatták a márványkövön azt a lyukat is, amelyet a villám járása ejtett. Bél Mátyásnak azonban, midőn egykor Terebesen járt, mondották a paraszt emberek, hogy vésővel csinálták azt a lyukat. A legelső pedig, aki e hazugságot, mindjárt aztán, amint ez irodalmi téren hirdettetni kezdett, tüzetesen halomra döntötte, a derék Rotarides volt, kétségtelenül bebizonyítván, hogy Perényi Péter nem Terebesen, hanem Sárospatakon temettetett el, s holtteste egy percig sem nyugovék Terebesen. A jó szerzetes atyák csakhamar Rotarides fellépése után bevakoltatták a márvány emléktáblát és kezdének hallgatni az egészről. A csaló pedig, aki e hazugságot a XVII. század vége táján kigondolta s emlékekkel ellátta, Benkovits Ágoston, a paulinusok terebesi priorja volt." († 1702, mint nagyváradi püspök.)

                            Varulla Jakab

A budapesti Vigadó épületének balról számítva utolsó második emeleti ablaka felett egy Alexy Károly készítette férfi-mellszobor van, s alatta ez a felírás: VARULLA JAKAB. Ki az a Varulla Jakab? És hogyan kerül szobra a fővárosi Vigadó homlokzatára? Ezt a kérdést megbolygatta JÓKAI MÓR is, a hetvenes évek végén humoros cikkelyt írva a rejtelmes Varulla Jakabról. A titok megfejtése az, hogy a felírás hibás; Varulla Jakab helyett WATULA JÁNOS JAKABnak kellene lennie. E különben szintén kevesektől ismert név viselője a törökök kiűzése után Pest városának első bírája. Watula János Jakabot, ki császári harmincadhivatali ellenőr volt, 1687-ben választották meg városbírónak, és egy évig hivataloskodott.
[...]

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.