Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gárdonyi Géza Tükörképeim II.

2012.05.30

                    Első szavam

Ez nem az én emlékem. Anyám elbeszéléseiből tudom:
Az én gyermekkoromban apám kocsit és lovat tartott. S mint minden gyerek, én is bámultam a lovat, ezt a kedves alakú, négylábú, néma rabszolgát, amely az ember parancsának engedelmeskedik; amely mesés erejével megmozdítja, vonja, viszi a kocsit, a kocsin az embert; és az ember halad, halad, halad...
Az én első szavam ez volt:
- Gyí!

                           A csillagos ég

Igen kicsiny voltam, talán három-négy éves, mikor egyszer, nyári éjjelen, kocsin mentünk hazafelé.
Enyhe nyári éj volt. A kocsi egyhangú, halk zörgedezéssel haladt a puha, földes úton. Én az anyám ölében álmosan, elhanyatolva feküdtem.
És hogy az arcom fölfelé volt fordulva, láttam az eget, az égnek fényes, apró csillagokkal beszórt, végtelen, sötétkék óceánját.
Mik a csillagok? - nem tudtam. Csak bámultam félálomba merülten a sok apró, fényes pontot; bámultam hosszan, szótlanul, a gyermeki lélek gondolattalan nézésével.
Az apám se szólt, az anyám is hallgatott. A kocsi csöndesen haladt az úton.
És a csillagok milliárdjai szétszórt, apró, fehér mécsesekként ragyogtak a sötétkék magasban, a néma, enyhe, nyári éjszakán.

                                Első álmom

1866-ban Pátkán laktunk. Apám gépész volt Kégl Györgynél. Mi bent laktunk a faluban, a falu boltja mellett.
A boltosnak volt egy kisleánya, olyan korú, mint én. Emlékszem, hogy ezzel a leánykával a porban játszottam. Csibéket csináltunk, vagy gödröcskéket ástunk az udvaron, a pince oldalában.
Egyszer a pincekulcsot is belétemettük egy gödröcskébe, de mikor keresték, elő tudtuk adni.
Emlékszem arra, hogy e játékokba lelkemmel teljesen elmerültem, se láttam, se hallottam; időre nem gondoltam, se arra, hogy a kezemet vagy ruhámat beszennyezem.
Egy éjjel azt álmodtam Rozikáról, hogy valaki, egy férfiember, megragadja és a bolt előtt levő padra teszi. Ruha nincs Rozikán. Az ember egy nagy késsel szeleteli, mint a hentes a gömböcöt. A leányka hangtalanul vonaglik. S én elirtózva nézem. De hogy az ember álma sose más szerkezetű, mint aminő az értelméből kikerülhet, ez is bizonyítja: Rozika testének szeletei fehérek voltak, mint a szalonna.
Ez az első álmom, amire emlékezem.

                               A tallérok


Van egy széles, nagy sublótunk; politúros és négyfiókos. A legelső fiók kihúzva ébenfával bevont íróasztallá válik, ha az ember bizonyos rugókat megnyom. Azon írt az apám, s ott tartotta az apróságait. A többi fiók ma is az anyámnak szolgál.
Egyszer az anyám kihúzva felejti a középső fiókot. A szobában magam vagyok. Figyelmem a fiókra fordul. Kutatok benne.
Hát a fehérnemű között megcsillan egy ezüstpénz, aztán megint egy, megint kettő.
Lázsiások voltak és Mária Terézia-tallérok. Egyik fényesebb volt, mint a másik.
Felmarkolom az ezüstpénzt: cseneg-zizeg egyik a másikon.
Másnap átjön hozzánk a Miska és kérdezi, hogy nem veszett-e el holmi ezüstpénz a házból.
Anyám kirántja a sublót-fiókot s eljajdul:
- Jézus-Mária, megloptak!
- Sose jajgasson - mondja Miska -, ehol a tallér mind. A Géza ajándékozta meg vele az én kis Rozikámat.

                           Az első vér

Valaki, valószínűleg a cselédünk, papirosba burkolt bádognyiredéket hozott haza nekem a gépházból.
Én egymagam voltam a szobában, s valami kis asztalnál játszottam.
Kibontom a papirost, hát előragyog belőle egy nagy csomó, hajszálvékony bádognyiredék. Csillogott, mint az ezüst.
Örömmel nyúlok hozzá, hogy szétbontom, de mindjárt az első érintésre megdöbbenve látom, hogy az ujjaimon valami piros harmat ül.
Ijedten nézem, hogy mi folyik belőlem. Arra nem emlékszem, hogy sírtam, csak arra, hogy megdöbbentem, és egy percig mereven néztem a vérzést. Aztán, hogy az anyám bejött, szótlanul és elképedve mutattam neki az ujjamat.
Anyám bekötötte.
A bádognyiredékre rá se néztem többé.

                               Olévi

Apám egy kasznárnétól kiskutyát kapott ajándékba. Valami csudálatosan filigrán alkotású kutyácska volt, nem nagyobb a középtermetű macskánál.
De sovány természetű, a bordácskáit alig takarta bőr. A színe: fekete és vadgesztenye színű foltok keveréke.
Olévi volt a neve.
Ezt a nevet nem mi adtuk rá, de hogy már ezzel a névvel került hozzánk, mi is így hívtuk.
Okos kutya volt, de nem annyira emberi okosság volt az övé, mint inkább gyermeki. Olyan volt, mint az ideges, fekete szemű fiúcskák, akik az iskolában az első helyeket foglalják el, de meleg időben tátognak, hidegben reszketnek. A mi kutyusunk is mindig reszketett, mihelyt az idő kissé meghűvösült. Szóval, kényes volt. Enni se evett egyebet, mint kávét meg pecsenyét.
Beszélte az anyám - s jellemző, hogy erre csak ő emlékezik - a következő kis történetet:
Olévi mindig vígan ugrándozott, mikor az apám hazaérkezett: eléje futott, felugrált, táncolt örömében, mint a kutyák szoktak.
Én egyszer tanítóéknál voltam. (A tanító felesége, egy gyermektelen asszony, át-átkéretett, és mulatozott velem.)
Mikor hazamentem, sírva léptem be a szobába.
- Mi bajod? - kérdezte ijedten az anyám.
Én meg bosszúsan feleltem: - Nekem az Olévi nem örül!
A bevezetésben említettem, hogy az ember emlékezete csak azt tartja meg, amire a lelki fejlődésében szüksége van, s hogy bármi csekélység is az, amire emlékezünk, vagy értelmi vagy morális szempontból szükségünk van rá.
Íme, én erre nem emlékezem, csak azért jegyeztem fel, mert jellemző a gyermeki felfogásra.
Ellenben arra jól emlékezem, hogy Olévi egyszer valami didergős időben az ágy alá húzódott, s ott, hogy a hideggel és az illendőséggel kellett alkudoznia, okosságát alája rendelte az érzékenységének. Emiatt aztán az anyám vagy a cselédünk a hosszú partvissal benyúlt az ágy alá, s a kutyát megütögették. A kutya sikoltozott, velőkbe ható, éles hangon sikoltozott szegény, s nekem a hajam is az égnek állott. Kínos türelmetlenséggel vártam, hogy mikor hagyják már abba!
Ennek a kis epizódnak tulajdonítom, hogy én soha se mulattam kutyaszorítással, kutyadobálással, mint más gyerekek szoktak, s nemcsak gyerekek, de nagy kamaszok is.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.