Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora I.

2011.09.12

Forrás: MEK-00945
        http://mek.oszk.hu/00900/00945

                          JÓKAI MÓR ÉLETE ÉS KORA
I. RÉSz
ELSŐ FEJEZET
AZ ELŐDÖK

Fölöslegesnek kell tartani az életrajzírók eljárását, hogy a rajzolandó személytől olyan messzire eltávoznak, amilyen messze csak lehet, ahonnan az illetőt meglátni lehetetlen. Elmélyednek a megelőző századokba s hosszú ismertetéseket hoznak le az illető vélt vagy állítólagos őseiről, dédanyákról és dédapákról, fölemlítvén olyan tulajdonaikat, amelyek többé-kevésbé hasonlítani látszanak a leírandó dédunokához. Ha vitéz volt az illető, kikeresik családjából a katonaviselt alakokat, ha költő volt, előrángatják eleinek tollforgató hajlamát, vagy legalább ábrándos lelkületét, mintha az emberi nagysághoz, mint a csász. kir. kamarássághoz, ősi előzmények és próbák volnának szükségesek. És minthogy minden embernek sok dédapja és dédanyja volt, mindent találnak, amit keresnek, elhallgatván azt, ami elütő és felemlítvén mindazt, ami némileg hasonlítható és felhasználható és ezzel a témáról a divatos, modern ismeretek körébe tolakodó atavizmus malmára hajtják a vizet. De ha nincsenek ilyen dokumentumok, e krónikások gyakran megelégszenek egy kis együgyűséggel is. Nagy apparátussal tárgyalja Deák egyik életírója a Deák-címerben lévő írótoll jelentőségét, mintha el akarná velünk hitetni, hogy azért adta egy régi király, mert az ország majdan megszületendő bölcsének vele kell egy napon megírnia a híres 1861-iki feliratot.

Mindamellett meg kell említenünk, hogy a Jókay név a XVI-ik században bukkan fél, legelőször Bars megyében. Egyszerű kurtanemesek, molnármesterek viselik, kik a kanyargó Zsitván őrölgetnek vagy kis kúriájukból csekély birtokukat és a Jókahegyen fekvő szőlőiket művelik. Mindössze egy-két érdektelen pöreset tanúsítja a sárga levéltári papirosokon létezésüket, de hogy egy család lettek volna a később Komárom megyében felbukkanó ásvai Jókay-családdal, ők a »szivanyó« Jókayak, arra nincs bizonyíték. Van ugyan némi támpont; az, hogy amint Barsból végképp eltűnnek, ugyanakkor Komárom megyében kezdenek szerepelni, ugyancsak a pörlekedéseik által. De hát a pörlekedés nem valami különös ismertető jel; minden kis nemesember tarisznyával jár ebben az időben s a tarisznyában aktákkal, levelekkel, just, igazságot hajkurászva. Gyengíti még ezt a föltevést az is, hogy a Komárom megyei Jókayak egyik őse, Jókay Sámuel 1668-ban, február 5-én nemességet, előnevet és címert kapott I. Lipóttól, holott a barsi Jókayak nemessége közvetlen a Mátyás király utáni időkből származik. És mégsem lehetetlen, hogy egy család a kettő, mert egy adat csillan fel ez időkből, hogy egy Vas megyében élő Jókay-családnak a nemeslevele elégett Meszlényben. Ez az elégett kutyabőr okozhatta a zavart, melyet még tetéz az a körülmény, hogy 1730-ban a magyarországi bárók sorában is találni egy Jókayt, ki azonban a »pogranici« előnevet viseli.

Meddő dolog lenne, ha lehetne is, világító gyertyát gyújtani e zűrzavarban, melyet még jobban elhomályosítanak a különböző családi legendák és történetkék az ásvai Jókayak családi körében, amelyek a búbos kemence kiáradó melegénél, az olajmécses pislogó világánál élnek és izgatják a fantáziákat. A különböző Jókay családoktól elszedegetik a kápráztató, színesebb epizódokat, míg hozzá nem nyúlnak például a Paulus Wedredi pozsonyi céhbeli aranyműves mester által 1697. szeptember 12-én kiállított bizonyítvány alapján öt évig nála inaskodott nemes Jókay Sándorhoz; ahelyett örömest beleálmodják magukat a híres Jókay János és András családjába, akiknek óriási pöre volt 1684-ben Moholányi Jánossal az eberhardi várkastély, uradalom és a hozzátartozó külföldi birtokok miatt, melyeket Szelepcsényi érsek hagyományozott a két Jókay testvérnek, de amelyekből őket a ravasz Moholányi, Kollonich érsekkel a háta mögött, kiforgatta. A Jókayak »fehér lapot« adtak Moholányinak, hogy ügyeikben teljhatalmúlag járjon el, de fogyatékos intelligenciájuk miatt olyan zagyvalékot írtak alá, melyből jogaik teljes átruházását is ki lehetett magyarázni. Magához az országgyűléshez is beadták később sérelmes panaszukat, mire a diéta 1715-ben a nádorispán elnöklete alatt bizottságot küldött ki a Jókay-Moholányi ügy megvizsgálására,[1] de »az sok bába között - mint a krónika mondja - elveszett az gyerek«. Az eberhardi uradalom tehát csak mint egy elmúlt szép álom kísért ezentúl a Jókay nevet viselők közt, egy álom, melyből minden későbbi unoka érzi a fölébredést. Csak természetes, hogy ezentúl minden Jókay-család a maga őseinek tartja Jánost és Andrást, mert hízeleg nekik a tudat, hogy egy hajszálnyi hiba híján dinaszták lehettek volna - nem gondolva meg, hogy a roppant vagyonból nem mindeniknek jutott volna, míglen a szép álomból mindenki szabadon kiveheti a maga részét.

Így élt a tündöklő rege a Jókay-név összes viselői közt, az egyik generáció a másiknak panaszolta el: »Nagy urak lehetnénk, ha János és András ősünknek több esze lett volna«. Miután azonban az ásvai Jókayak Komárom megyében, Ógyallán telepedtek meg, jól esett nekik az az adat is Komárom város levéltárában, mely már egy századdal előbb említi háztulajdonosnak Jókay Mihályt, mert jobb lenni törzsökös famíliának, mint ideszakadottnak.

Nos hát, Mihályt is ősükké fogadják az ásvai Jókayak és nehézzé, sőt lehetetlenné válik az eligazodás a különféle református és katolikus Jókay-családok közt. A pogranici báró is talán csak azért esik el, mert a kapcsolatot kizárja a predikátuma és a másfélszáz év előtt fölfordított címerpajzs elütő volta.

Nem szabad összezavarni a dolgokat, szóbeszédekkel a tényeket, tekintetbe kell venni az idők divatját, a »kis urak« áhítozását fényes nexusok után. Az ember körülbelül annyit ér, aminő és amennyi atyafiai vannak. Váratlan örökségek nyílnak meg vagy ha nem nyílnak is, már maga a várakozás is bizonyos neme az élvezetnek. Az atyafiság a legbiztosabb emeltyű az életben. Még a legkülönbözőbb családok közt is kedvelt sport keresni vagy megkötni, sokszor csak fikcióval, összeköttetéseket, hát még az egyforma családnevek hogyne hatványoznák ezt a hajlamot? A kis nemesek okvetlenül rokonok egy-egy nagy nemzetséggel, a nagyobb nemzetségek pedig a hét vezérek egyikétől származnak. Konstatálni lehetne ezekből, hogy a vezérek feleségeinek legalább havonkint kellett volna szülniök, hogy ezek az adatok mind igazak lehessenek.

Innen a nemzetségfák megbízhatatlansága egyáltalában, ott is, ahol az fontos lehet. De éppenséggel a Jókai életrajzánál céltalan turkálás lenne a régi fóliánsokban. Nem sokra mennénk, de ha sikerülne is valamely régebbi ősapáig simán följutni, valahol mégis csak beállna a teljes bizonytalanság.

Ilyen körülmények közt igazán legokosabb a valódi, biztos ősök közt maradni, vagyis a Sámuelek körében, kiknek elseje a vitéz esztergomi zászlótartó.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.