Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora VII.

2012.05.30

A rémdráma kézirata elveszett, a szereplő személyek, Benke Kálmán, Vörös Benő, Goda Sándor és Szikra Ferke mind elhaltak, már senki sem adhat róla felvilágosítást, de bizonyos, hogy az akkori borzalmas német irodalmi termékek, hihetőleg az apja mesélgetései nyomán készült. Sokkal érdekesebb másik kísérlete, melyhez élő alak adja a hangulatot. Pedig már akkor a kis Móricnak neve volt. Élt Komáromban egy bolond, aki fölbokrétázott kalapjával ide-oda köszöngetve, »Urak a papok« felkiáltásokkal bolyongott az utcákon. Móric egy kis poémet ír a bolondról:

        Olyan vagyok, mint az oly madársereg,
        Amely eltévedvén az ég alatt cseveg,
        Én is eltévedtem, elmémben bujdosok,
        Szánjatok meg kérlek, jó lelki orvosok!

A versecske kézről-kézre járt a Jókayékkal rokon családokban. A professzor urak is tudomást vettek róla és vállon veregették a kis Móricot. De ez mind nem lett volna semmi. A sors azonban úgy intézte a Móricka dolgait, hogy éppen hazajött Pestről Tóth Lőrinc, a csinos, elegáns, fürge Tóth Lőrinc, ki még csak huszonnégy éves és már híres ember, egy költeményével díjat nyert az Akadémiától. Tóth Lőrincet figyelmessé tették a csodagyerekre s megmutatták versét, ki is magával vitte azt Pestre és kiadatta a Társalkodóban a kis verselő teljes nevével.[13]

Eseményszámba ment ez akkor. A nyomdafesték még akkor nem az a közönséges kulimász volt, ami most, de a szent olaj, mellyel a hivatottak feje kenetik meg a koszorú alá. Az egész város erről beszélt, a szülőknek gratuláltak, akik nagyra kezdték tartani kisfiukat (ámbátor Károly is jó tanuló volt) és most túlságos félénksége és a társaséletben való gyámoltalansága még szembeszökőbbnek látszott a neki szánt szereppel, úgyhogy csak siettette a különben is bekövetkező sorsot, hogy idegen városba adják, idegen házhoz, hadd szokjék el az anyja szoknyájától s bizonyos önállóságra vergődjék. Hadd menjen Pozsonyba német szóra.

A csere volt divatban. Nem tudom, megvolt-e más országban is, de tiszta magyar gondolatnak látszik. Van benne egy kis poézis is, de amellett patriarchális célszerűség és a pénzbe nem kerülés ősi zamatú kieszelése, mert a tanulásra nem szívesen költ az Ázsiából ideszakadt faj.

Zsigmondy Sámuel pozsonyi professzor és neje voltak a cserélő szülők. Az ő fiaik rendre itt Komáromban voltak magyar szón Jókayéknál Károlyka és Eszter helyett. Móric megbarátkozott velük, hiszen egy asztalnál ültek, egy szobában háltak, elbeszéléseikből, meg a hazakerült Eszter és Károly emlegetéseiből úgy ösmerte a pozsonyi házat, meg a harmadik fiút, Gusztit, akiért elcserélendő volt, hogy szinte nem is ment idegenbe. Hanem az is igaz, hogy a cél egy része, éppen talán ezért, el nem éretett. Mert németül ugyan megtanult, még pedig olyan folyékonyan, mint a született német (ami kálvinista fiúnál ritkaság), de nem bátorodott fel, meg nem ösmerte a nagyvilágot, mert csak az történt vele, hogy az egyik kalitkából egy másikba került, egy puha fészekből másik puha fészekbe, vagy amint ő írja, »édes anyja« helyett egy »liebe Mutterje« lett, aki éppúgy kényeztette, mint az igazi, gondolván magában: »Hiszen éppen most öltöztetik, hiszen éppen most etetik az én kis fiamat is ott messze, messze Komáromban.«

Pozsonyi tartózkodásáról igen keveset tudunk. Visszaemlékezéseiben szűkszavú, csak annyit mond, hogy a pozsonyi evangélikus gimnázium éppen oly jó volt, mint a komáromi. És annyit látunk, hogy ő éppen olyan jó tanuló itt, mint Komáromban. Úgy látszik, egészen bent él a családban, semmi adat sem tőle, sem mástól, hogy a híres pozsonyi diákok intim életében, vidám pajkosságaiban valamely részt vett volna. Míg ellenben jó lábon állhatott a Zsigmondy gyerekekkel. Leánykák is voltak a házban, akikkel együtt énekelgetett a Szél utcai csöndes tanári lakásban, haragszom rád-ot játszik s egyéb szobai játékot, dominót vagy pimpara-pax-ot. Jó kisfiú, nem követelő, szót fogad s valóságos testvérei gyanánt tekinti a házbeli gyerekeket, úgyhogy még ötven év múlva is látjuk őt egymás mellett üldögélni Zsigmondy Vilmossal a Sándor utcai öreg országházban.

De ha emlékezéseiben nem is, műveiben gyakran felcsillan a pozsonyi tartózkodás emléke. Egy-egy vonás, egy-egy tőről szakított alak. Lehetetlenség is lenne, hogy érintetlenül hagyta volna az ős koronázó város nagy nemzeti emlékeivel; az ódon Országház, melyben akkor is ülésezik a diéta, hová panaszkodni jár a nemzet, s melynek környékén még a szél is úgy zúg, mintha a nemzetnek sóhajait vinné. A gyors átmenet a jól táplált komáromi ezüstgombos cívistől a tubákszín kabátos presszburgi burgerhoz. Történelmi nevű családok palotái buzogányos kapussal. A tivornyázó nagyurak cifra lakájaikkal. A perszonális, Szerencsy uram, tányérnyalóktól környékezve. A nábobok: Csernovicsok, Komáromyak, Buttlerek, Ibrányiak, kik lapáttal hányják ki az aranyat. A nagy vezérszónokok, kiket rivalgó lelkesedéssel üdvözöl a jurátus ifjúság, ha megjelennek. A fényes fogatok, amint végigrobognak az utcákon a nádorispán estélyére. A bájos pozsonyi liget ezer és ezer csattogó fülemilével, mivelhogy a városi magisztrátus egy pár évtizeddel ezelőtt, mikor Mária Terézia király itt hált meg a várkastélyban, pénzen fogatott fülemiléket messze Erdélyben az alvinci erdőkben és egyebütt, s elereszté itt, hogy a szép királyi asszonynak bűvösen énekeljenek azon az egy éjszakán. Azóta megfogytak kissé, de még Jókainak bizonyára jutott a dalukból.

Bár még sokat nem értett meg ezekből a kis Móric, mégis valószínűtlen, hogy ne tettek légyen rá nagy benyomást az itt tapasztalt új dolgok. A szélesedő világ, messze szétfutó vonalaival.

Mily vigasztalan szerencse megpillanthatni a nemzet múltját és elveszteni szem elől magát a nemzetet. Mert mikor nyaranta hazaoszlottak a tekintetes KK. és RR.-ek fényes huszárjaikkal, fogataikkal, kuktáikkal, lakájaikkal, kihasadt a magyar tartalom a városból - és ott maradt pusztán, az üres, idegen német város, alig különböző azoktól, melyek Dévényen túl következnek.

Hogy a fiú nem mozog a városban, nem labdázik, nem botanizál a többi tanulókkal, hanem nyárspolgáriasan hazamegy óra után könyvtáskájával, szorosan a házak és kerítések mellett, nehogy a robogó kocsik elgázolják, hogy félénken kémli a csatangoló kutyákat, szinte látni véljük. A lutheránus tanulók, kik az ország minden részéből ide gyűlnek, hogy majdan szétszéledjenek a felső-magyarországi falusi paplakokba, nem kötik le érdeklődését esetlen tréfáikkal és naiv csínyeikkel, hosszú, formátlan kabátjaikkal és tót »povedálásukkal«, mert ez a típus még halványan se jelenik meg később abban az óriás rajában az alakoknak, melyeket lelkéből előhúzott. A pozsonyi diák, a teológus, noha ez is egy specialitás, nincsen köztük. Szinte biztos hát, hogy nem ismeri.

De olyan csodás szemmel, mint az övé, mégis föl kellett itt szednie egyet-mást! Aligha nem itt látta valamely bolthól kijönni a nábobot és a kiélt Kárpáthy Abellinót. Itt ösmerte meg a pékeket, akik a »Mire megvénülünk«-ben élnek tovább.

Bár nem csoda, ha lelke kissé meg volt dermedve e német világban, mint deres levegőben a túzok szárnya. Egyetlen irodalmi kísérlete sincs ez időből, pedig aki egyszer kóstolt a kasztáliai forrásból - az nem éri be többet kútvízzel. Vagy talán a professzora, Tóbiás Godofredus Schröer hatott volna rá, szigorúan óva növendékeit, a szintaxistákat, a magyar beszédtől és literatúrától? Talán e tubákoló, rideg professzor vette el kedvét a poétizálástól, vagy talán írt is titokban otthon a fiókjának? Adat nincs rá, de hogy testileg szembetűnően fejlődött, azt följegyezik az annálék, mert a testét nem nyomta el Schröer Tóbiás uram.

De azért nem pihent. Igen sok tanulni való esik erre a két évre. El kellett sajátítania a német nyelvet, bele kellett mélyedni a latinba és a negyedik osztályban megkezdeni a görögöt is, amellett rendes tantárgy volt sok minden egyében kívül a kalligráfia. Ekkor szerezte meg egymásba fonódó vékony gyöngybetűit.

Hogy várták ezeket epedve Komáromba hetenkint. Havonkint egyszer pedig Zsigmondy néni írt a Móric fejlődéséről, előmeneteléről, fehérneműiről és mindenekről. A szülők meg lehettek elégedve. Esténkint a tekintetes asszony a nagy szobába gyűjtötte a cselédjeit fonni s ilyenkor előttük is nyíltan, bizalmasan kovácsolta a Móric jövőjéhez fűződő terveket, ami Jókay uramnak is nagy lelki gyönyörűsége volt, sőt ő még jobban ki tudta színezni. A kapott leveleket sokszor felolvasták a cselédeknek is s hogy Vörösné ilyenkor ríva fakadt, jól esett elnézni mindenkinek.

A Jókay-ház talán ekkor volt a legvidámabb, a sok vendégség, összejövetel ki nem fogyott. Ennek oka egy kis korteskedés volt. 1837 telén megüresedett a városi főügyészi állás, Jókay erre pályázott. Az asszony is akarta, mindent megmozgatott ura érdekében. De ez egyszer az ő hatalma se mutatkozott elegendőnek. A szoknya nem dönt a városházán. Jókay uram a tavaszi választásnál kisebbségben maradt.

Nagyon a szívére vette ezt a bukást. Különben is gyenge egészsége végképp megrendült. Idegei sajnálatos állapotba jutottak. Még vitte egy darabig, még tudott örülni Pozsonyból hazajött kisfiának, ki csupa eminenciát hozott, de őszkor ágyba dönté egy erős bélhurut, melyért Jókayné az őszibarackot okolta. Egy vadászat után hazajövet túlságos sokat evett a még nem egészen érett gyümölcsből. Móric balsejtelemmel eltelve éjt-napot apja ágyánál töltött. Többször mondá betegségében, szőke fejét gyöngéden simogatva: »Ne légy hivatalnok. Légy a magad ura. Légy prókátor.« A hű ápolás mellett kihúzta az őszt egészen, úgyszólván az utolsó napon, október 31-én, mikor a természet végképp becsukja az osztogató kezeit, a nap beszünteti a mosolyát, az ötvenhat éves férfi is elment örökre. Az orvos ideglázt[14] mondott be a halál okául. Komáromban még akkor nem voltak szokásban a nyomtatott halotti jelentések (parték). Egy feketébe öltözött közszolga, kit »Halálmadár«-nak neveztek, hosszú, derékig érő fátyollal cilinder kalapján, úri háztól úri házhoz járva jelentette németül és magyarul, ahogy az illető helyen kellett, hogy ásvai Jókay József úr meghalt és a gyászoló család tisztelettel várja el az uraságokat a holnapi temetésre.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.