Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A török hodzsa tréfái III.

2012.05.30

*
Iskolába járó gyerek volt a hodzsa. Amint jön egyszer haza az iskolából, anyja, a fösvény lelkű, egy tojást főzet ki neki és azt adja ebédre.
- Anyám, nem elég ez az egy tojás, - mondja a fiú.
- Fiam, - tanácsolja neki az anyja, - ha Allah nevével kezded meg az evést, akkor az ördög elmenekül, te meg jóllaksz a tojással.
- Anyám, - mondja erre a hodzsa-fi, - akkor inkább két tojást főzess ki, hogy az ördögnek is jusson, meg nekem is.

*

Amikor iskolába ment egyszer a gyerek, egy-két fügét tett a tarsolyába. Észrevette valahogy a tanítója, elcsente tőle és odadugta a turbánja alá. Lecke közben épp a fügéről talált szó esni, ahogy a szent könyvben van leírva. Kérdi aztán a tanítója, hogy mondja el a füge dolgát, ahogy az imént hallotta volt. A fiú, mintha oda se figyelt volna, az olajról kezd beszélni, meg a Sináj-hegyéről.
- Hát a fügével mi van? - kérdi a tanítója.
- A füge? Az ott van a turbánod alatt, - feleli a gyerek.

*

Épp az iskola felé igyekezett a kis Naszreddin. Az nap volt, amikor a padisa is járt-kelt a városban, hogy lásson-halljon egyet-mást. Szembekerült az iskolás gyerekkel.
- Hová igyekszel? - kérdi tőle a padisa.
- Az iskolába.
- Nesze, itt egy arany, cukrot vehetsz magadnak rajta.
- Meg találja látni az apám, - mondja a gyerek, - és kérdőre talál vonni, hogy honnan való ez az arany. Még verést is kaphatok miatta.
- Ha kérdi az apád, mondd meg neki, hogy a padisától kaptad.
- De nem hiszi ám el.
- Mért ne hinné? - kérdi a padisa.
- Azért, - feleli a gyerek, - mert egy darab aranyat csak nem ad egy padisa. Igen, ha arannyal töltenéd tele a táskámat, akkor tán elhinné.
Jót nevetett a padisa az okos gyermek szaván és színig töltötte a táskáját arannyal.

*

Mesterségre adta a kis Naszreddint az apja, egy szabóhoz került inasnak. Munkába fogták szegényt és hol verést kapott többet, hol evést kevesebbet. Délfelé járt egy nap az idő és egy tál mézet hoznak be a májsztramnak, meg egy okka (font) kenyeret hozzá. Épp hozzá akart a mester fogni, amikor beszólnak hozzá és elhívják valamerre.
- Fiú, - mondja az inasának, - méreg van ebben a tálban, hozzá ne találj valahogy nyúlni.
Alig hogy kiteszi a lábát a gazdája, veszi az inas a mézet meg a kenyeret és felfalatozza egykettőre. Még a tálat is kinyalta utána. Épp akkor tért vissza a gazda, amikor se méz nem volt a tálban, se egy harapás kenyér mellette.
- Hol a mézem, meg a kenyerem? - rivall rá a szabó.
- Egy kutya kapta el a kenyeret, - szepegi ijedt arccal a gyerek, - és annyira szívemre vettem vigyázatlanságomat, hogy lenyeltem a sok mérget. A halálomat várom. Allah nyugtasson meg, óh mester.

*

Nagy mihaszna volt a kis gyerek Naszreddin. Ha valamit ráparancsoltak, épp az ellenkezőjét cselekedte meg.
- Ülj le, - szólt rá az apja, hát nem elfutott?
- Takarodj, - kiáltottak rá, hát nem ott maradt?
Meleg nyári nap volt, búzát vittek a malomba. Naszreddin apja egy kis zsákot a hátára kapott, egy nehezebbet meg a szamarára rakott rá, úgy indultak a malom felé. Útközben egy folyóhoz értek. A folyón egy-két deszkából álló híd vezetett át.
- Vigyázz, balfelé hajtsd a szamarat, mert az én zsákom jobbfelé terheli meg a hidat, - mondja az apja a fiának.
Szándékosan mondta az apja a baloldalt, mert tudta, hogy a fia épp ellenkezőleg, jobbfelé fog indítani. Ám megértette a fiú az apja szándékát, hamisat hunyorít a szemével és így szól az apjához:
- Apám uram, sokat vétettem ellened, bevallom a sok bűnömet és szánom bánom őket. Sose fogok többé ellenkezni, parancs lesz a kívánságod.
Azzal balfelé irányítja a szamarat és mindahányan zsupsz be a vízbe, szamarastul, zsákostul, mindenestül. Jót nevetett magában a gyerek, amint kikecmeregtek a vízből.

*

Indulóban volt egy paraszt a város felé. Amint megérkezik, épp egy pár gyerek hancúrozgat a fűben, a kis Naszreddin is ott volt közöttük. Odalép hozzája a gyerek és kérdezi tőle, hogy mi járatban van errefelé?
- A városba igyekeznék - feleli a paraszt. - De mondssza csak gyerek, mit vehetnék én a városban, hogy jól is lakhassak vele, meg hogy a pénzemen se adjak túl.
Azt tanácsolja neki a kis Naszreddin:
- Menj a vágóhídra és marhabelet vásárolj. Ami benne van, azt megeszed, a beleket aztán kimosod és eladod.
Jól is fogsz lakni és a pénzed is megtérül.
Ránéz a paraszt a gyerekre, megcsóválja a fejét és ekképpen gondolkozik:
- Nem nekem való hely ez a város. Ha már a gyerekek is ilyen okosak benne, milyenek lehetnek a felnőttjei.
Azzal megfordul és visszatér a falujába.

*

Kútba esett volt a leendő hodzsa. Odarohan az apja a kúthoz és lelkendezve kiáltoz le hozzája.
- Te csak maradj veszteg, - kiáltja a kútból a gyerek, - és el ne mozdulj a helyedről. Szaladok a kötélért, lehúzlak vele, hogy kimenthess a veszedelemből.

*

Nem volt még olyan idős a gyerek, hogy ne mutatkozhattak volna előtte az asszonyok. Jártak a szomszédból az anyjához és eltereferéltek egymást közt.
- Hány éves is vagy te? - kérdezi az anyjától egy másik asszony.
- Tizenhét múltam, - feleli az anyja, pedig a fia is volt már vagy tizennégy esztendős.
Ránéz a kis Naszreddin az anyjára és azt mondja neki:
- Anyácskám, még vagy három évig várhatnál, akkor aztán közösben öregedhetnénk meg. Épp egyidősek leszünk akkorára.

*

Gyerekember volt még a hodzsa, de már legényedő félben, amikor egy este, jó későre járhatott az idő, ott settenkedik az apja rabnője körül.
Felriad az álmából a fekete bőrű fehérszemély és ijedt hangon kérdi, hogy ki az itt körülötte?
- Csitt, - suttogja oda a leendő hodzsa, - én vagyok, az apám.

*

Azt mondta egy paraszt a fiának, hogy házasodjék meg, mert itt már az ideje.
- Nem bánom, - feleli a fia, - választhatok bennük. Lány is van a falunkban, özvegy asszony is van, de meg egy elvált asszony is. Csak azt mondd meg, hogy melyiket vegyem el.
- Én bizony nem tudom, - mondja az apja, - de van egy jó emberem a városban, attól kérdezd meg.
Megy a legény a városba, felkeresi az apja emberét és előadja neki a dolgát.
- Én se adhatok tanácsot, - mondja neki az ember, - de ha Naszreddint keresed fel, az majd megmondja a tennivalódat.
Keresi a legény Naszreddint, keresi, de sehogy se akad a nyomára. Addig, addig, míg egy csomó gyerekemberrel nem találkozik. Odamegy az egyikhez és kérdezi tőle, hogy hol találhatna rá Naszreddinre.
- Én vagyok Naszreddin, - feleli a legényke.
Előadja neki a legény a dolgát, hogy melyiket válassza a három közül?
- Ha a lányt választod, - mondja neki a kis Naszreddin, - akkor te fogod tudni, de ha az özvegyet választod, akkor ő fogja tudni.
Szóba hozza a legény az elvált asszonyt is, amire az ifjú Naszreddin végigvág rajta az ostorával és ott hagyja a faképnél.
A legény bosszankodik, odamegy az apja jóemberéhez és így szól hozzá:
- Nem azért küldött az én apám hozzád, hogy gyerekemberekhez utasíts, hanem hogy te adj tanácsot.
És legott elmondja neki, hogy mit végzett az ifjú Naszreddinnel.
Azt feleli az ember:
- Okosan beszélt az a gyerekember. Mert ha a lányt választod, akkor te fogsz neki parancsolni és ha az özvegyet választod, akkor ő fog neked parancsolni. Hogy pedig az ostorával is végigvágott rajtad, az meg azt
jelenti, hogy az elvált asszony elől pedig fuss, akár csak az ördögtől.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.