Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A török hodzsa tréfái V.

2012.05.30

*

Még legényember volt a hodzsa, amikor Kóniába indult el egy nap, hogy ott is tanuljon egyet-mást. Utitársa is volt neki, egy fiatal molla (egyházfi).
Amint megérkeznek a városba és megpillantják az első nagy minárét, csak elámul a másik, a fiatalabbik molla.
Eddigelé még nem látott volt ilyen tornyot, nem minden faluban épül az ilyesmi.
- Vajjon hogyan készül egy ilyen mináre? - kérdezi Naszreddintől.
- Mi sem könnyebb annál - feleli a leendő hodzsa. - Egy mély kutat vesznek elő és a belsejét kifelé fordítják.

*

Egy kaftánt ad oda a szomszédja a leendő hodzsának, hogy vigye a csársiba (a vásárra) és adja el valakinek.

Lopott holmi volt ez a kaftán, a hodzsa is tudott róla. Amint viszi a hodzsa a kaftánt, hogy hogynem, el találták tőle lopni, szőrén-szálán tűnt el a kezéből.
Visszafordul a hodzsa és amint kérdezi a szomszédja, hogy mennyiért kelt el a kaftán, így válaszol neki a hodzsa:
- Se nem nyertél rajta, se nem veszítettél. Annyiért adtam túl rajta, amennyibe magadnak került.

*

Három nagy halat fogott egyszer a fiatal hodzsa és viszi az anyjának, hogy süsse meg őket. Estebéd van és feltálalja az asszony a halat. De csak egyet, mert kettőt az asztal alá dugott, hogy észre ne vegye a fia. Ám megneszeli a hodzsa a dolgot, előveszi azt az egy asztalon levőt, lehajlik és úgy tesz, mintha odasúgna valamit a fülébe.
- Mit csinálsz azzal a hallal? - kérdi tőle az anyja.
- Csak azt kérdeztem meg tőle, - feleli a hodzsa, - hogy mikor lesz a világ vége.
- Mit szólt a hal? - kérdi az asszony.
- Azt, hogy ő legkisebbik, hát nem tudhatja pontosan. De ott a két nagyobbik az asztal alatt, azok biztos, hogy tudják, - válaszolta a leendő hodzsa.

*

- Értesz-é a számoláshoz? - kérdi egy ember a fiatal hodzsától.
- Hogyne értenék, - feleli félig sértődötten Naszreddin.
- Mondd meg hát akkor nekem, hogy négy gurust három ember között hogy osztanál szét? De igazságosan ám.
- Úgy, - feleli Naszreddin, - hogy kettőnek közülük két-két gurust adnék oda. A harmadiknak pedig várnia kellene mindaddig, míg újabb két gurushoz nem jutok és akkor a harmadikat is kielégítem.

*

Házat építtet a fiatal hodzsa és tanácsokat osztogat az ácsnak:
- A padló deszkáit a mennyezetre szegezd, - mondja az ácsnak, - a mennyezet deszkáit pedig a padlóra.
Elcsodálkozik az ácsmester és kérdi a dolog jelentőségét.
- Tudod, - magyarázza neki a hodzsa, - rövidesen meg akarok én nősülni. Már pedig, ha asszony kerül a házba, úgy is felforgat az mindent, és ami fent volt, az lekerül, ami pedig lent, az felkerül. Én előre megcsinálom, hogy költséget kíméljek vele.

*

Meg is nősült rövidesen a hodzsa. És mit szóltok hozzá jó emberek, ötödnapra már egy gyermek is megszületett.
Fogja a hodzsa, elszalad egy boltba és ábécés könyvet, irkát, meg tentát, tollat vásárol össze, hazahozza és odarakja szépen a pólyás gyerek mellé.
- Hát ez meg mire való? - kérdik az ott levő asszonyok.
- Aki kilenc hónapi utat öt nap alatt tudott megtenni, - feleli a hodzsa, - az rövidesen akár az iskolázást is megkezdheti. Épp megvolt a rávaló pénzem, hát megvettem a hozzávalókat.

*

Lakodalmát üli a fiatal hodzsa és eszem-iszomra hívja a szomszédait. Hozzálátnak a falatozáshoz és még csak eszökbe se jut, hogy maguk közé invitálják a vőlegényt. Annyira megbosszankodik ezen a hodzsa, hogy a faképnél hagyja őket.
Étkezés után keresik aztán a hodzsát, de sehol semmi nyoma. Mikor aztán ráakadnak és küldik a menyasszonyához, nagymérgesen rájuk mordul, hogy az menjen a menyasszony szobájába, aki az étele-italával jóllakott.

*

Odalép az ifjú hodzsához egy nagyothalló és szerencsét kíván neki.
- Mihez? - kérdezi a hodzsa.
- Ahhoz, - feleli a siket, - hogy hallomásom szerint megházasodtál tegnap.
- Süket létedre, hogy hallhattad meg? - álmélkodik a hodzsa.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.