Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


DEÁK FERENC: ADOMÁK II.

2012.05.30

  I.
                DEÁK FERENCZ-ADOMÁK.

                  Spártai válasz.

1866-ban Ausztria szörnyü csapások- és rázkodtatásoknak volt kitéve.
Az ellenséges és győzelmes porosz hadsereg Bécs kapui alatt táborozott.
A történelmi jelentőségre vergődött "chlumi köd" elboritá gyászfátyolával az osztrák hadsereg harczi dicsőségét.
De az osztrák kamarilla reactionarius-politikája mégis folyvást vonakodott Magyarország jogos igényeit kielégiteni.
A magyar országgyülést idő-nap előtt haza küldte.
Most ismét ujabb merényleteket szándékozott elkövetni hazánk ősi intézményei ellen.
Csöppet sem lehet csudálkozni rajta, ha ilyen körülmények között a magyar ezredek legkevésbé sem mentek valami nagy lelkesedéssel a harcz tüzébe, az ellenség elé.
Az akkori osztrák minisztérium, a birodalomra tornyosuló veszélyek láttára, fűhöz fához kapkodott.
De még mindig nem akadt az egyedüli mentő eszközre.
Végre mégis csak rá szánta magát, s a bölcs Deák tanácsát szerette volna meghallgatni.
Elhatározta tehát, hogy Deákot e végre Bécsbe hivatja.
De Belcredi, az akkori mindenható osztrák miniszterelnök nagyon is jól tudta elődei - Schmerling és Bach - sikertelen kisérleteiből, hogy Deák egy absolutistikus osztrák miniszterrel jószántából szóba sem áll; nem hogy meghivására Bécsbe utaznék.
Azért tehát I. Ferencz József felséges magyar királyunk személyesen sürgönyözött Pestre Deáknak, hogy fáradna fel Bécsbe.
Deák a legközelebbi vasuti vonattal fel is utazott és - a mint beszélik - a király előtt kereken kimondta rosszaló véleményét az osztrák államférfiak politikája fölött s erősen hangsulyozta, hogy Ausztria a szenvedett csapások után csak ugy állhat még fen, ha Magyarországgal őszintén és végképen kibékül, elkobzott jogainak teljes visszaadása árán.
A porosz háborura nézve különben azt mondta volna, hogy minél hamarább befejezendő s a béke nagy áldozatok árán is megkötendő.
Bécsben lévén, Deák nem kerülheté ki a találkozást Belcredi miniszterrel.
Belcredi előbb természetesen nagy feneket kerekitett beszédjének; azután végre kisütötte sajátképeni szándékát, s Deák bölcs tanácsát kérvén ki magának, következő szavakkal fordult feléje:
"Uraságod jól tudja, hogy az idén már volt egy terjedelmes ujjonczozás Magyarországon. Mit gondol Uraságod, nem lehetne-é az idén egy második ujjonczozást is elrendelni ottan?"
- Nem! - válaszolt Deák hidegen.
"S miért nem?" kérdé Belcredi hüledezve.
- Mert nálunk Magyarországon az anyák évenkint csak egyszer szülnek - volt a spártai válasz.
Soha egyszerűbb, meghatóbb szavakban nem mondtak az absolutismus igazságtalanságai fölött lesujtóbb, megsemmisitőbb itéletet.
S milyen mély gúny, mennyi igaz fájdalom, haza- és emberszeretet hangzik ama néhány igénytelen szóból felénk?
 
                Még egy "vicze".

Ismeretes dolog, hogy az uj birói rendezésre vonatkozó törvényjavaslatok - melyek 1870-ben kerültek az országgyülés asztalára - a biróságoknak igen sok emeletét, s minden fokozatban pót- és segédbirók fölállitását ajánlják.
Ezen sokemeletü hivatali osztályokról szól Deák Ferencz adomája:
II-ik József császár, ki udvara cselédségét a legutolsóig ismerni szokta, kora reggel egy cselédfélével találkozik, ki meghunyászkodva vonul a fal mellé előle.
- Kicsoda kend? - kérdi a császár ismeretlenétől.
- Felséges uram, én az udvari kályhafütő segédjének "viczéje" vagyok.
A császár elmosolyodott és zsebébe nyulva pár aranyt vett elő.
- Fogja kend, itt van 10 arany; fogadjon kend is magának egy "viczét".

           Egy épen idejében ejtett szó.

1870-ben, a franczia-német háboru alatt s talán miatt hire járt, hogy Beust államkanczellár helyét gróf Andrássy Gyula magyar miniszterelnök fogná betölteni; maga helyett pedig olyan kormányelnököt ajánl, a ki neki tetszik.
A Deák-párti képviselők közül ezt valaki Deáknak tudtul adni óhajtván, következő párbeszédet folytatott vele:
- Feri, baj van.
"Melyik?"
- Nagy baj, mit eltürni már csakugyan nem lehet.
"Ne kiabálj, hanem mondd meg, mi hát az a nagy baj?"
- Hát csak az, hogy Andrássy elmegy kanczellárnak Bécsbe, maga helyett pedig ide küldeti miniszterelnöknek Feszteticset.
"Leót?"
- Dehogy: Györgyöt.
"Na ezt már nem hiszem, mert Györgyöt sokkal okosabb embernek ismerem, mintsem elvállalná ama szerepet.
Deák emez épen jókor mondott nyilatkozatát megtudta Andrássy is, ki aztán jobbnak látta, annyiba hagyni szándékát - s Verebesre utazott.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.