Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Klasszikus kínai tanmesék I.

2011.02.27

Klasszikus kínai tanmesék

* * *

A mesék forráshelyét, a megjelenés eredeti időpontját a mesék szövege után közöljük.

A fordítás a Foreign Languages Press, Beijing, China, 1981-ben kiadott
Chinese Ancient Fables c. angol nyelvű kötete alapján készült

Fordította: Striker Judit

A fordítást az eredetivel egybevetette: Baron Péter

időszámítás előtti 3. és 4., valamint

                                                     az időszámítás utáni 16. és 17. század
                                                                                  Forrás:MEK-00225
                                                                      http://mek.oszk.hu/00200/00225

 

HOGYAN HORDTA EL A BOLOND A HEGYEKET?  

A Thaing és a Wangwu hegység vagy 700 li[1] átmérőjű és sok ezer láb magas lehet.

A hegy északi oldalán lakott egy öreg ember, közel járt már a kilencvenedik évéhez, és mindenki úgy hívta: a Bolond. Mivel a ház bejárata a hegyre nézett, minden alkalommal kerülőt kellett tennie, akár elment hazulról, akár hazament. Ezt módfelett kényelmetlennek találta, egy napon hát összehívta családját, hogy megbeszéljék, mit is tehetnének.

- Mit szólnátok hozzá, ha elhordanánk a két hegyet? - kérdezte. - Akkor utat nyithatunk délre, a Han folyó partjához.

Valamennyien egyetértettek vele, csak a felesége aggodalmaskodott:

- Annyi erőd sincs, hogy egy dombocskát elhordj! Hogy tudnád elhordani a két hatalmas hegyet? Aztán meg hová tennétek a kihányt földet és sziklát?

- Belehajítjuk a tengerbe - hangzott a válasz.

A Bolond a fiával meg az unokájával elkezdte ásni a földet, és kosárba rakva cipelték a tengerhez. Élt a szomszédságukban egy Jing nevű özvegyasszony, meg annak a hétéves fia, ők is elhatározták, segítenek elhordani a hegyeket. Hetekbe tellett, míg egyszer-egyszer megjárták az utat.

Lakott a Han folyó partján még egy nagyon öreg ember, akit mindenki úgy nevezett: a Bölcs. Látva fáradozásukat, jót kacagott, s megpróbálta lebeszélni őket a munkáról.

- Elég legyen az értelmetlen ostobaságból! - kiáltotta. - Hisz öreg vagy és gyenge, nem tudod elhordani picinyke részét sem a hegynek. Hogy tudnád elhordani azt a rengeteg földet meg sziklát?

A Bolond hosszan tartó pillantást vetett rá. - Milyen ostoba és együgyű vagy - felelte. - Annyi eszed sincs, mint az özvegy kisfiának. Ha meghalok, itt marad utánam a fiam, aztán meg a fiam fia, és így tovább nemzedékről nemzedékre. Mivel pedig a hegy nem nő, idővel miért ne tudnánk elhordani?

A Bölcs erre nem tudott mit mondani.

Lie Zi

GYANÚ

 

Egy ember nem találta helyén a baltáját. Bizonyos volt benne, hogy a szomszéd fia lopta el. Leste, hogy jár-kel a legény: pontosan úgy lépkedett, mint egy tolvaj. Figyelte az arckifejezését: éppolyan volt, mint egy tolvajé. Kihallgatta, amint beszélt: mintha egy tolvajt hallott volna. Egy szó, mint száz, a legény egész viselkedése arról árulkodott, hogy csakis ő lehetett a tolvaj.

Később a mi emberünk kiment ásni a kertjébe, és a kertben meglelte a baltát. Amikor pedig újra megnézte magának a szomszéd legény gesztusait, semmit sem talált már bennük, ami tolvajra emlékeztette volna.

Lie Zi

TÚL SOK ÖSVÉNY

 

Yang Zi mester szomszédjának elkóborolt a báránya, kiküldte hát összes emberét a bárány keresésére, és megkérte Yang Zi szolgáját, tartson ő is velük.

- Micsoda! - rikácsolt Yang Zi. - Ennyi emberre van szükséged, hogy megkeress egy bárányt?

- De hisz annyi ösvény van itt, ki tudja, merre ment - magyarázkodott a szomszéd.

Amikor a szolga visszatért, Yang Zi megkérdezte:

- No, megtaláltátok a bárányt?

A szolga azt felelte, nem. Akkor Yang Zi megkérdezte, hogyhogy nem tudták megtalálni.

- Túl sok az ösvény - felelte a szolga. - Egyik ösvény beletorkollik a másikba, nem tudtuk eldönteni, melyiket válasszuk, így aztán visszafordultunk.

Yang Zi gondolkodóba esett. Hosszú ideig nem szólt semmit, egész nap el se mosolyodott.

Tanítványait meglepte a viselkedése.

- Egyetlen bárány nem a világ - vigasztalták mesterüket -, meg aztán nem is a tiéd volt. Miért lettél hát ilyen szótlan és komor?

Yang Zi nem válaszolt, és tanítványai tanácstalanok voltak. Egyikük, Mengsheng Yang megpróbálta kifejteni, mi játszódhat le a mesterben.

- Ha túl sok az ösvény - mondaná a mester -, az ember nem találja meg az elkóborolt bárányt. Ha egy tanítványnak túl szerteágazó az érdeklődése, elaprózza az idejét. Minden tudás ugyanazon forrásból ered, de a tudáshoz sokféle módon lehet eljutni. Ha tévútra lépsz, csak úgy kerülhetsz a helyes ösvényre, ha visszatérsz a kiindulóponthoz, az igazság forrásához. Mivel Yang Zi tanítványa vagy, tőle akarod megszerezni a tudást, add neki át magad teljes mértékben, különben soha nem fogod megérteni a mestert.

Lie Zi

AJÁNDÉK GALAMBOK

 

Handanban az a szokás járta, hogy újév előtt galambokat fogtak és ajándékoztak a hercegnek. A galambok olyan örömet okoztak a herceg számára, hogy minden ajándékozót gazdagon megjutalmazott. Valaki egyszer megkérdezte a herceget, mi a magyarázata a szokásnak.

- Jólelkűségem jeléül újévkor szabadon engedem az összes galambot - felelte a herceg.

- Mivel alattvalóid tudják, hogy szabadon engeded a galambokat, igyekeznek minél többet elkapni - érvelt a kérdező. - És közben rengeteg galambot megölnek. Ha valóban nem akarsz kárt tenni a galambokban, helyesebben tennéd, ha alattvalóidnak megtiltanád, hogy megfogják őket. Ha csak azért fogatod meg a galambokat, hogy szabadon engedhesd őket, jólelkűséged nem hozhatja helyre a mérhetetlen kárt, amit okozol.

A herceg egyetértett vele.  

Lie Zi

A PLATÁNFA KIVÁGÁSA

 

Egy ember kertjében kiszáradt a platánfa. A szomszédja ezt mondta neki:

- Kiszáradt fa szerencsétlenséget hoz. Jobban tennéd, ha kivágnád.

Amint az ember kivágta a fát, a szomszéd nyomban kérlelni kezdte, adjon belőle valamennyit tűzifának.

"A szomszédnak tűzifára volt szüksége" gondolta a kiszáradt fa gazdája mérgesen. "Ezért vágatta ki velem a fát. Eddig jó szomszédok voltunk, de most túljárt az eszemen, ezt nem hagyom annyiban."  

Lie Zi 

A TALÁLT BIRTOKLEVÉL

 

Egy Song tartományba való férfi, sétája közben, elveszített birtoklevelet talált az út mentén. Hazavitte és elrejtette a házában. Titokban egyre a birtoklevélben felsorolt értékeket számolgatta.

- Ha te tudnád, milyen gazdag ember lettem! - dicsekedett a szomszédjának.  

Lie Zi


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.