Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Klasszikus kínai tanmesék III.

2012.05.30

             A SÁRKÁNYFARAGÁS MŰVÉSZETE

Zhu Ping elszegődött Zhili Yihez, a híres fafaragóhoz, hogy megtanulja, miként kell sárkányokat faragni. Három évig tanult, minden igyekezetét annak szentelte, hogy elsajátítsa mestere tudományát.
De soha életében nem találkozott sárkánnyal, hogy művészetét annak is bemutathassa.

                                                                               Zhuang Zi

                      AZ UTÁNZÁS OSTOBASÁGA

Xi Shit, az ismert szépséget sokszor kínozta a gyomorégés, ezért gyakran mutatkozott fájdalomtól elgyötört arccal az emberek előtt.
Egy falubeli csúnyácska leány, aki roppant vonzónak tartotta Xi Shi viselkedését, ugyancsak összefonta karját a gyomra előtt, és fájdalmas képet vágva sétafikált. A gazdagok, megpillantva a lányt, magukra zárták ajtóikat, a szegények pedig észveszejtve menekültek előle.
Szerencsétlen leány! Hiába csodálta Xi Shi viselkedését, nem tudta felismerni, hogy mi benne a csodálatos.

                                                                          Zhuang Zi

                              A BÉKA A FORRÁSNÁL

Élt egy béka a sekély forrásnál.
- Nézd csak, milyen remekül élek itt! - mondta az arra vetődő kelet-óceáni teknősnek.
- Ugrálhatok a köveken, ha ki akarok jutni a partra, s megbújhatok a sziklahasadékokban. Kedvemre hűsölhetek a pocsolyákban, ha meg kedvem támad, bebújok a mély iszapba. Nincs az a rák, nincs az az ebihal, amelyik olyan remekül élne, mint én! Én vagyok az úr a forrásban és a parton. Kívánhat ennél többet valaki? Miért nem jössz erre gyakrabban, hogy elszórakozzunk?
Mielőtt a kelet-óceáni teknős belépett volna a forrásba, lábának körme beleakadt valamibe. Megállt, hátralépett, majd belefogott, hogy elmondja a békának, milyen az óceán.
- Az óceán szélesebb ezer linél is, és legalább ezer li mély. Valamikor a régi időkben tíz évből kilencben dagály volt, ám a tenger szintje mégsem emelkedett, aztán meg minden nyolc évből hétben apály volt, de a tenger szintje mégsem csökkent. Az óceán korokon át mindig ugyanolyan. Hát ezért szeretek az óceánban élni.
Szavait figyelve a béka zavartan hallgatott.

                                                                            Zhuang Zi

                 PONTY A KISZÁRADT KERÉKNYOMBAN

Zhuang Zinek elfogyott a pénze. Elment a folyót bérlő halőrhöz kölcsönt kérni.
- Rendben van - mondta a halőr. - Éppen itt az ideje, hogy beszedjem a bérleti díjakat a környéken, aztán majd kölcsönzök neked háromszáz aranyat. Megfelel?
Zhuang Zi felháborodott, elbeszélte a következő történetet.
- Amint idefele jövök, hallom, hogy szólítanak. Körülnézek, hát egy ponty fekszik a földön a kiszáradt keréknyomban, az beszélt hozzám. Rácsodálkoztam.
- Hát te, hogy kerülsz ide?
- A Keleti Óceán gyermek vagyok - felelte. - Tudnál hozni egy vödör vizet, hogy megmentsd az életemet?
- Rendben van - mondtam. - Elintézem a dolgom, visszafelé jövet hozok majd egy vödör vizet a Nyugati-folyóból. Jó lesz így?
A ponty megdühödött:
- Kikerültem a megszokott közegemből - kiabálta -, nem tudom, mit tegyek! Egy vödör víz megmentene, de te nem adsz mást, csak ígéretet! Így legközelebb majd a halpiacon látsz viszont!

                                                                           Zhuang Li

       HOGYAN VESZÍTETTE EL KÉT BOJTÁR A JUHAIT?

Gu és Zang, a két bojtár együtt vitte legelni a két nyájat, és mindketten elveszítették juhaikat. Amikor gazdáik megkérdezték, mit csináltak, Zang így válaszolt: olvastam. Amikor Gut kérdezték, azt felelte: dámát játszottam.
Bár mást és mást csináltak, egyformán elveszítették a nyájukat.

                                                                     Zhuang Zi

                   HÁROM GESZTENYE VAGY NÉGY?

Élt egy állatidomár Song tartományban, szép pénzt keresett a majmaival. Értette a majmokat, és a majmok is megértették őt. Rendszerint úgy intézte, hogy az otthoni étkezésekből mindig maradjon valami a majmai számára. Egyszer nem maradt otthon ennivaló, meg különben is elhatározta, csökkenti a majmok adagját, mert sokba kerül az élelmük. Tartott tőle, hogy a majmoknak nem tetszik a dolog, ezért így szólt hozzájuk:
- Ezentúl reggelenként mindegyikőtök kap három gesztenyét, esténként pedig négyet. Rendben van?
A majmok felugrálva juttatták kifejezésre elégedetlenségüket. Az idomár csillapító hangon folytatta:
- Na jó, akkor mit szóltok hozzá, ha reggelenként kaptok négyet, esténként meg hármat?
A majmok erre leültek, és teljesen megnyugodtak.

                                                                               Lie Zi

                             A HERCEG ÉS AZ ÍJA

Xuan herceg, a szenvedélyes íjász szeretett dicsekedni az erejével, holott harminc csinnél[6] súlyosabb íjat nem tudott felajzani. Amikor barátainak felajánlotta, feszítsék meg az íj húrját, azoknak csak úgy félig-meddig sikerült, bárhogy erőlködtek.
- Hát ez bizony megvan kilencven csin! - kiáltott fel az egyik. - Senki más, csak felséged tud bánni ilyen súlyos íjjal.
Ez roppant mód hízelgett a hercegnek.
És bár valójában harminc csines íjat használt, élete végéig meg volt győződve róla, nyom az kilencvenet is. A herceg az üres bók kedvéért feláldozta az igazságot.

                                                                       Yin Wen Zi