Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Klasszikus kínai tanmesék X.

2012.05.30

                  AZ ELVESZETT CSOMAG

Az ostoba ember a fővárosba tartott, hogy vizsgát tegyen. A fővárosban észrevette, elveszítette a bőrből készült csomagját - Hiába vitte el a tolvaj a csomagomat - mondta nyugodtan -, úgysem tud hozzáférni a tartalmához.
Amikor megkérdezték tőle, hogyan érti ezt, így felelt: - nálam van a kulcs! Anélkül meg mihez kezd vele?
 
                                                             Chao Ye Xian Zai 
                             A PATAK

Az út mentén kis patak folydogált. A környék lakói nagyon örültek neki, mert ez volt az egyetlen lehetőség rá, hogy szomjukat enyhítsék.
Egyszer valami kései járókelő beleesett a patakba, és megfulladt. Attól fogva az emberek egyre szidták azt, aki erre a helyre tette a patakot.
                                                                    Shen Meng Zi
             A SÓLYOM ÉS A VIPERA

A sólyom viperát pillantott meg az úton, fel akarta csípni.
- Ne falj fel engem! - kérlelte a vipera. - Az emberek azt tartják, hogy méreg lakozik benned. Ezt azért terjesztik rólad, mert viperát eszel. Ha nem tennéd, a méreg nem kerülne beléd, és az emberek nem gyűlölnének.
- Hallgass! - rivallt rá a sólyom. - Hazugság, hogy én mérgező vagyok. Épp te lövellsz mérget az emberekbe, s ha megeszlek, csak megszabadítalak bűnös cselekedeteidtől. Az emberek pontosan azért tartanak engem, mert tudják, elbánok veled. Azt is tudják, hogy a tollaimat és a karmaimat átitatta a méreg, ezért használják őket
mások megmérgezésére[32], de nekem semmi közöm ehhez, mint ahogy a fegyvernek sincs köze hozzá, hogy gyilkosságra használják. Vagy a fegyvert kellene hibáztatni az öldöklésekért? Nem az embert? Én szándékosan nem ártok az embereknek, engem csak fegyverként használnak a gonoszság ellen. Te viszont lesben állsz a fűben, és a sors akarta, hogy ma az utamba kerülj. Semmiféle okoskodás nem ment meg.
És a sólyom felfalta a viperát.

[33]
 
AZ EMBER, AKI JOBBAN SZERETTE A PÉNZÉT, MINT AZ ÉLETÉT

Yongzhou-ban hirtelen megáradt a folyó. Hat ember szembeszállt a veszéllyel, kis csónakon igyekeztek át a túlsó partra. A folyó közepén a csónak felborult, az emberek úszni kezdtek. Egyikük, bár erőteljes
karcsapásokkal úszott, alig haladt előre.
- Te vagy a legjobb úszó, miért maradsz le? - kérdezték a társai.
- Ezer aranyat rejtettem az ágyékkötőmbe - felelte.
- Oldozd le. Miért nem oldozod le magadról?
A férfi nem válaszolt, megrázta a fejét és úszott tovább, holott látható volt, nehezen birkózik az árral.
A többiek elérték a túlsó partot, egyre kiáltoztak neki.
- Dobd el az aranyaidat, bolond! Mi hasznát veszed, ha megfulladsz?
A férfi csak a fejét rázta. Néhány pillanat múlva elmerült.

                                Liu Zongyuan összegyűjtött munkái
[34]
             A GUIZHOU-I SZAMÁR

Guizhou-ban egyetlen szamár sem volt mindaddig, amíg valami különc a hajóján oda nem vitt egyet. Mivel a szigeten semmi hasznát nem vette az állatnak, szabadon engedte. Egy tigris megpillantva a szamarat, azt hitte, istenséget lát. Elrejtőzött, hosszasan szemlélte az ismeretlent, majd kissé közelebb merészkedett, de azért tisztes távolságban marad.
Ekkor a szamár iszonyatos hangon elbődült. A tigris megrémült, elmenekült, attól tartva, hogy a szamár menten befalja. Távolabb visszafordult, s úgy vélte, nem is olyan rémisztő ez az ismeretlen. Aztán a szamár ismét bőgött, és a tigris egészen megszokta az üvöltését. Közelebb settenkedett a szamárhoz, és amint közeledett
hozzá, egyre szemtelenebbé, egyre tolakodóbbá, majd már támadóvá vált. A szamár elveszítette hidegvérét, megfordult, és hátsó lábával kirúgott a tigris felé.
"Ez minden, amit tud!" - gondolta a tigris. Ráugrott a szamárra, elharapta a torkát, szőröstül-bőröstül felfalta.
Szegény szamár! Ha nem mutatta volna be minden tudását, még a tigris se merte volna megtámadni! De hát elárulta magát.

                                Liu Zongyuan összegyűjtött munkái

              A VADÁSZ CSELFOGÁSA

 Az őz fél a farkastól, a farkas a tigristől, a tigris meg a medvétől. A medve, ha felegyenesedve támad, a legfélelmetesebb, a legerősebb valamennyi állat között.
Chu tartományban egy vadász remekül utánozta bambusz sípján az állatok hangját. Kicsalogatta sípjával az őzet rejtekéből, aztán leterítette.
Egy nap ismét szokott cselfogásához folyamodott. A farkas, a síp hangját őznek vélve, előbújt. A vadász megijedt, hirtelen a tigris üvöltését imitálta. A farkas elmenekült, ám a bozót szélén feltűnt a tigris. A vadász rémületében máris a medve hangját csalta elő sípjából, amire a tigris hanyatt-homlok elszaladt. A medve azonban azt hitte, valamelyik kölyke hívja, és a hang felé sietett. A bocsa helyett a vadászra bukkant, helyben nyomban szétmarcangolta, felfalta.
Ha valaki nem bízik saját képességeiben és külső erőkhöz folyamodik, hasonló sorsra juthat, mint ez a Chu-béli vadász.

                                Tiu Zongyuan összegyűjtött munkái  
 
                A JÁMBOR ŐZGIDA

Linjiangban egy ember őzgidát fogott. Amikor hazavitte, kutyái a szájuk szélét nyalogatva csóválták a farkukat. Az ember haragosan elkergette őket. Később az ember az őzgidát a kutyái közé eresztette, de figyelmeztette a kutyákat, hagyják békén a gidát, fogadják maguk közé. Amint az őz növekedett, megfeledkezett eredeti mivoltáról, a kutyák barátjaként szórakozott, játszott velük. A kutyák, gazdájuktól félve, természetüket meghazudtoló módon összebarátkoztak az őzzel.
Három év múltán az őz észrevétlenül kiosont a ház kapuján. Az utcán sok ismeretlen kutyát látott, barátkozni próbált velük. A kutyák meglepődtek az őz láttán, de meg is örültek az útjukba kerülő finom eledelnek. Rávetették magukat, szétmarcangolták. Az őz még akkor sem fogta fel, miért kellett oly korai véget érnie.

                                 Liu Zongyuan összegyűjtött munkái 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.