Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Klasszikus kínai tanmesék XI.

2012.05.30

                            RÉGI SZOKÁS

Az új elöljáró nagy vacsorát adott a helyi előkelőségek tiszteletére. Rengeteg zenészt hívott, hogy szórakoztassák a társaságot. A mulatság közepén az egyik zenész énekelni kezdett:
- Le a régivel, éljen az új, le a végzetes csillaggal, éljen a szerencsecsillag!
Az elöljárónak roppant mód hízelgett a dal. Megkérdezte:
- Ki a dal szerzője?
- Azt nem tudom, de az a szokás, hogy ha új elöljárót kapunk, mindig ezt adjuk elő - felelte a zenész.
                                                         Xiang Shan Ye Lu
[35]
                 A VADLÚDŐRSÉG

Annak, akit vadlúdcsapat éjjeli megfigyelésével bíznak meg, nagyon elővigyázatosnak kell lennie, a vadludak ugyanis a legcsekélyebb szokatlan neszre is felriadnak, és új rejtekhelyre vonulnak. Ezt szem előtt tartva a vadlúdvadászok tervet dolgoztak ki, hogy túljárjanak az állatok eszén. Becserkészték a tanyájukat, hatalmas méretű hálót feszítettek ki, maguk pedig elrejtőztek a közeli hasadékokban.
Az éjszaka közeledtére a vadludak pihenni tértek. A vadászok fáklyát gyújtottak. Amint a gúnár riasztóan felgágogott, a vadászok eloltották a fáklyát. A csapat, amely menekülésre készen ugrott talpra, nem látott veszélyt, s ismét lepihent. A vadászok a cselt háromszor megismételték. A harmadik alkalommal a ludak úgy vélték, a gúnár feleslegesen riogatja őket, ezért jól megtépázták, majd az egész csapat nyugovóra tért.
Kevéssel ezután a vadászok újból fáklyát gyújtottak. A gúnár most nem riasztotta társait, a vadászok pedig csaknem az egész vadlúdcsapatot zsákmányul ejtették.
                                                                           Jing Wen
[36
              RÉGI TÓ HELYETT ÚJ

Wang Anshi, a Song-dinasztia miniszterelnöke nagyon kedvelte a közhasznú munkákat. Liu Kongfu a kegyeibe akart férkőzni, ezért azt javasolta:
- Csapoltasd le a Liangshanbo tavat, és nyolcszáz négyzet li hasznosítható területet nyersz.
Wang Anshit fellelkesítette az ötlet, majd megkérdezte.
- Jó, és hová tegyük a rengeteg vizet?
- Ásass ugyanolyan méretű másik tavat, és a problémát máris megoldottad - felelte Liu Kongfu.
Wang Anshi nagyot nevetett, és elvetette az ötletet.

                                                                 Shao feljegyzései
[37]
         RÉGI KÖNYVEK RÉGI BRONZÉRT

Az írástudó nagy pénzszűkében volt, összecsomagolta hát néhány száz könyvét, hogy a fővárosba vigye, és eladja őket. Útközben összeismerkedett egy másik írástudóval, aki végignézte a könyvek listáját, és úgy döntött, megveszi a könyveket. Nem tudta megfizetni a könyvek árát, de régi bronzérméi meg dísztárgyai voltak, amelyeket el akart adni, hogy rizst vehessen a pénzen. Megmutatta őket a mi emberünknek, az meg nagy rajongója volt a régi bronzérméknek, dísztárgyaknak, s csodálattal szemlélte a ritkaságokat.
- Ne add el őket - mondta. - Becsüljük fel a könyvek meg a bronz értékét, és cseréljünk.
Megállapodtak a cserében.
Hazaérve, felesége meglepődött a gyors visszatérésén. Hallván, mi történt, perlekedni kezdett.
- Te ostoba! Mit akarsz kezdeni ezekkel a vacakokkal, amikor egy szem rizs nincs a háznál?
- Na látod! Pont így járt a másik is. A könyvekből jó darabig neki sem lesz rizse.
                                                  Dao Shan Quing Hua
[38]
  AKI GYERTYÁT GYÚJT, HOGY MEGTALÁLJA A KOVÁT

Ai Zi egy este megkérte tanítványát, dörzsölje meg a kovát, hogy lámpát gyújthasson. Hosszú ideig nem történt semmi. Ai Zi emelt hangon sürgette a tanítványt.
- Itt olyan sötét van, hogy találhatnám meg a kovát? - mentegetőzött a tanítvány. Aztán hozzátette: - Mester, tartsd ide a gyertyát, és együtt megkeressük.
                                               Ai Zi[39] töredékekből

           A HAJÓTULAJDONOS ÖTLETE

Találkoztam egy emberrel, aki gyalog igyekezett Lüliangba. Meglátott egy hajót, és ötven pénzt ajánlott a hajótulajdonosnak, ha elviszi Pengmenig.
- A szokott díjszabás szerint - mondta a hajótulajdonos -, az utas poggyász nélkül száz pénzt fizet az útért.
Mivel én ötvenet fizetek annak, aki a hajót vontatja, elviszlek ötvenért, ha vállalod, hogy te vontatod a hajót.

                                                    Ai Zi töredékekből  
 
           MIHEZ HASONLÍTHATÓ A NAP?

A vakon született ember tudni akarta, milyen a nap. Arra kérte az embereket, magyarázzák el neki.
- Olyan kerek, mint ez a bronzból készült gong - ütötte meg a gongot az egyik.
Nem sokkal ezután, amikor a vak meghallotta a gongot, megkérdezte: - Ez a nap volt?
Másik ember azt mondta neki:
- A napnak olyan sugarai vannak, mint ennek a gyertyának - és a vak kezébe adta a gyertyát, hogy megtapogassa.
Néhány nap múlva fuvola került a vak ember keze ügyébe, mire felkiáltott.
- Ó, ez bizonyára a nap!
A nap nem hasonlít sem a gonghoz, sem a fuvolához, ám a vak nem tud különbséget tenni közöttük, mivel nem
látja őket, és csak mások magyarázatára hagyatkozhat.

                                   Su Shi összegyűjtött tanulmányai 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.