Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Klasszikus kínai tanmesék XII.

2012.05.30

           VEREKEDŐ BIVALYOK

A híres festő képet festett, amely két verekedő bivalyt ábrázolt.
A műértők csodájára jártak.
- Milyen élethű! Pont olyan ok, mint a valóságban!
A művész úszott a boldogságban. Finom selyemre ragasztotta, jade-rúdra akasztotta fel a képet, összetekerve pedig cédrusfa dobozban őrizte. Csak azoknak mutatta meg, akik tudták értékelni a kényes ízlésű műveket.
Egy nap óvintézkedésül a molyok ellen, kiakasztotta a képet a napra.
A tehénpásztor éppen akkor lépett az udvarba. Megállt a kép előtt, elvigyorodott.
- Értesz valamit a festészethez, fiú? - kérdezte a művész. - Hát nem olyanok a bivalyok, mintha élnének?
- Úgy néznek ki, mint a bivalyok - felelte a vigyorgó legény.
- És van a képen valami, ami rossz?!
- Amikor a bivalyok összeakasztják a szarvukat - mondta a legény -, a farkukat mindig a farukhoz szorítják.
Itt a képen csóválják a farkukat. Még sohasem láttam, hogy bivalyok így verekedtek volna.
A festőművész levegő után kapkodott. Többé senkinek se mutatta meg a képet.                    
                                                          Dong Po Zhi Lin
[40]
            HOL TEREM A RIZS?

Cai Jing, az örökös miniszterelnök unokái jómódban nőttek fel, nem tudták megkülönböztetni a búzát a rizstől.
Egy nap, étkezés közben Cai Jin azt kérdezte tőlük:
- Mindennap esztek rizst, de tudjátok-e, hol terem?
- A mozsárban - vágta rá az egyik.
Cai Jing nevetett.
- Nem, nem ott! - kiáltott a másik. - Kákagyékényben! Én láttam!
Abban az időben a rizst kákagyékényből készült zsákokban szállították, innen a következtetés.
                                                                  Du Xing la Zhi
[41]  
        AKI EGÉSZBEN NYELTE A DATOLYÁT

Egy bolond azt hallotta, hogy a körte jót tesz a fogaknak, de árt a lépnek, a datolya viszont jót tesz a lépnek, de árt a fogaknak.
Ezen hosszan töprengett, majd azt mondta: - Ezentúl, ha körtét eszem, nem fogom lenyelni, ha viszont datolyát eszem, egészben nyelem le.
                                                          Zhan Yuan Jing Yu
[42]
             A KÖNYÖRÜLETES FÉRFI

A könyörületes férfi teknősbékát fogott. Meg akarta főzni levesnek, de mivel nem akart a teknősbéka gyilkosa lenni, fazékban vizet forralt, pálcát fektetett keresztül a fazékon, és azt mondta a teknősnek:
- Ha átmész a pálcán a fazék fölött, szabadon engedlek.
A teknős jól tudta, mi a férfi szándéka, mivel azonban nem akart meghalni, összeszedte minden erejét, és megkísérelte a lehetetlent.
- Nagyszerűen sikerült! - mondta az ember. - Próbáld meg újra!

                                                                        Cheng Shi
[43]


       MINDEN RONCS HAJÓ ÁLLAMI HAJÓ

Amikor Hu Li Zi hazafelé készült a fővárosból, a miniszterelnök utasította főhadbiztosát, hogy gondoskodjék az utazás megszervezéséről.
- Ha hajóra van szükséged - mondta Hu Li Zinek -, válaszd ki az egyik állami hajót, és a rendelkezésedre áll.
Mielőtt a főhadbiztos megérkezett volna, Hu Li Zi már ott volt a folyóparton. Ezerszám álltak kikötve a hajók, de ő nem tudta megállapítani, melyek az állami, s melyek a magántulajdonban lévő járművek.
Amikor megérkezett a főhadbiztos, megtudakolta, hogyan lehet megkülönböztetni a kétféle hajót.
- Nagyon könnyen - felelte a főhadbiztos. - Válaszd ki, amelyiknek rongyos a ponyvája, törött ez evezője, szakadt a vitorlája. Azok mind állami hajók.
Hu Li Zi körülnézett.
"Nem csoda, hogy az emberek is mind rongyosak. A császár valószínűleg úgy véli, állami tulajdonban vannak" - gondolta magában.
                                                                    Yu Li Zi
[44]
 
        A ZHONGSHAN HEGYSÉG FARKASA

Dongguo, a tudós, híres volt könyörületességéről.
Egy nap szamárháton ügetett Zhongshan felé, s vadászokat pillantott meg. Később farkas rohant hozzá, reszketve könyörgött:
- Jóságos mester! Engedd meg, hogy elbújjak a csomagodban. Ha kikerülök a bajból, örökre hálás leszek jócselekedetedért.
A mester kinyitotta könyvekkel megrakott zsákját, elrejtette benne a farkast, körberakta könyvekkel.
A vadászok sehol sem találták a farkast, továbbmentek.
Ekkor a farkas megkérte Dongguo mestert, engedje ki a zsákból. Kikászálódott a könyvek közül és azonnal kimutatta a foga fehérjét.
- Gonosz emberek üldözőbe vettek, és hálás vagyok neked, hogy megmentetted az életem. Most viszont halálosan éhes vagyok, ha nem eszem, menten éhen halok. Ha valóban meg akarod menteni az életemet, engedd, hogy megegyelek.
Rögtön rá is ugrott a mesterre, akit a támadás teljesen váratlanul ért. Igyekezett ellenállni, s ekkor, szinte az utolsó pillanatban észrevette, hogy egy öreg közeledik az úton. Nagy nehezen kiszabadította magát,
az öregemberhez szaladt, könyörgött, mentse meg.
- Mi a baj? - kérdezte az öreg.
- A farkast üldözőbe vették a vadászok, és a segítségemet kérte. Megmentettem az életét, most viszont fel akar falni. Kérlek, magyarázd meg neki, hogy helytelenül cselekszik.
- Amikor a mester az utamba került - így a farkas -, belegyömöszölt a zsákjába, rám rakta a könyveit, aztán hosszasan elbeszélgetett a vadászokkal, és remélte, hogy közben megfulladok a zsákban. Miért ne faljam fel?
- Azt hiszem, túlzol - mondta az öreg a farkasnak. - Látni szeretném, hogyan történt a dolog, valóban annyira szenvedtél, mint ahogy állítod?
A farkas készségesen beleegyezett, hogy megmutassa, mennyire szenvedett. Belebújt a zsákba.
- Van tőröd? - kérdezte az öreg suttogva a mestertől.
Dongguo elővette a tőrét. Az öreg a kezével mutatta, szúrja le a farkast.
- Nem akarok fájdalmat okozni neki - ellenkezett a mester.
Az öreg elnevette magát.
- Ez a leghálátlanabb lény a földkerekségen, neked meg nincs szíved, hogy megöljed! Könyörületes vagy ugyan, de ostoba is vagy!
Kikapta Dongguo kezéből a tőrt, és ledöfte a farkast.

    A Ming-dinasztia korában (1368-1644) élt Ma Zhongxi műve

           A HÍZELGÉSRE VÁGYÓ GAZDAG

A gazdag ember nagyon vágyott rá, hogy hízelegjenek neki. Megkérdezte a szegény embert.
- Van száz uncia aranyam. Ha neked adok húszat, hajlandó vagy hízelegni nekem?
- Ez nem igazságos elosztás - mondta a szegény -, akkor miért hízelegnék neked?
- És ha neked adnám az aranyaim felét, hajlandó lennél rá?
- Akkor egyenlőek lennénk. Mi okom lenne hízelegni neked?
- És ha neked adnám az összes aranyamat, hajlandó lennél rá?
- Ha az enyém lenne az összes arany, mi szükségem lenne rá, hogy hízelegjek neked?
                                       Ai Zi Wai Yu
[45

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.