Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Klasszikus kínai tanmesék XIII.

2012.05.30

      A LÚDHÚS ELKÉSZÍTÉSÉNEK MÓDJAI

Egy ember vadludat pillantott meg, kifeszítette hát íját, és célba vette.
- Ha lelövöm, megpárolom!
- Jobb lesz, ha megsütjük - mondta a fivére. Egyik sem tudta meggyőzni a másikat. Végül felkérték a falu legöregebb emberét, aki azt tanácsolta, hogy a hús egyik felét párolják meg, a másik felét süssék ki.
Ám amikor visszatértek oda, ahol a vadlúdnak lennie kellett volna, nem találtak semmit.
                                                               Xian Yi Pian
[46]
         A PÚP ELTÜNTETÉSE

Egy sarlatán azt állította, csodára képes.
- Bármiféle púp legyen a hátadon, kerek, görbe vagy ferde, gyere hozzám, azonnal kiegyenesítem!
Egy hiszékeny púpos elment hozzá, hogy gyógyítsa meg. A sarlatán deszkán hasra fektette a púpost, másik deszkát a púpjára helyezett, aztán teljes erejéből ugrálni kezdett a deszkán. A púp eltűnt, ám a púpos meghalt.
A púpos fia be akarta perelni a sarlatánt, aki így védekezett:
- Én arra vállalkoztam, hogy kiegyenesítem a púpját. Ahhoz, hogy közben meghalt, semmi közöm.
                                                          Xue Tao történetei
[47]
                AZ ÁLOM

A tanfelügyelő nagyon szigorú volt a tanítványaihoz. Egy ízben meg akart büntetni egy tanulót. Komor képet vágva hívatta a vétkest, ő maga pedig várakozóan elhelyezkedett karosszékében. A bűnös diák megérkezett, térdre esett a tanfelügyelő előtt.
- Bocsáss meg, uram! Nem akartam elkésni, de találtam ezer uncia aranyat, és azon töprengtem, mihez kezdjek vele.
A tanfelügyelő az aranyak említésére megenyhült.
- Hol találtad? - kérdezte.
- A földben elásva!
- És mihez akarsz kezdeni vele?
- Eddig szegény ember voltam, uram - felelte a tanítvány. - Megbeszéltem a dolgot a feleségemmel, és úgy döntöttünk, hogy ötszáz unciáért darab földet veszünk, kétszázért házat, százért berendezzük, másik százért veszünk cselédeket, cselédlányokat. Az utolsó száz uncia feléből könyveket vásárolok, a másik felét pedig
szerény ajándékként neked ajándékozom annak fejében, hogy fáradozol a tanításommal.
- Valóban így gondolod? Azt hiszem nem tettem eleget azért, hogy kiérdemeljek ilyen bőkezű ajándékot! - mondta a tanfelügyelő.
Magához hívatta szakácsát, bőséges ebédet készíttetett vele, hogy méltón megvendégelje a tanítványát.
Kellemesen töltötték az időt, beszélgettek, nevetgéltek, egyik pohárköszöntőt mondták a másik után egymás egészségére. Már kissé pityókásak voltak, amikor a tanfelügyelőnek az eszébe jutott:
- Nagyon sietősen érkeztél. Nem felejtetted el bezárni valami szekrénykébe az aranyat, mielőtt elindultál?
A tanítvány fülig vörösödött.
- Uram, éppen csak a végére értem, hogy eltervezzem, mihez kezdek a pénzzel, amikor a feleségem meglökött az ágyban, én kinyitottam a szemem, és láttam, arany sehol. Hát akkor mire nekem a szekrényke?
- Úgy értsem, hogy amit mondtál, az álom volt csupán?
- Igen, az volt, uram...
A tanfelügyelő rettentő dühbe gurult, de mivel eddig vendégszeretően bánt tanítványával, modortalanságra vallott volna, ha változtat a viselkedésén. Erőt vett magán, azt mondta:
- Látom, még akkor is gondolsz rám, ha álmodsz... Remélem, akkor sem feledkezel meg rólam, ha valóban lelsz némi aranyat.

                                                          Xue Tao történetei
 
           HA NEM JUT SEPRŐ A DISZNÓKNAK

Az elöljáróságomtól harminc li távolságra nyugatra fekszik a Hefu hegy, s annak meredekében húzódik a Wang Po-templom, amelyet az Öreg Hölgy Templomának is neveznek. Senki nem tudja pontosan, mikor élt ez az öreg hölgy. Beszélik, abból élt, hogy bort árusított, s gyakran járt hozzá egy taoista pap, aki sohasem fizetett a borért. Az asszony ezzel mit sem törődött. Egyszer aztán a pap így szólt hozzá:
- Soha nem fizettem a borért, de forrást fakasztok neked.
Valóban, a pap forrást fakasztott, amelyből a legfinomabb bor áradt.
- Ez a fizetségem - mondta, és eltűnt.
Az asszony nem vesződött tovább a szőlővel, a forrásból fakadó italt árusította. A vevői úgy találták, finomabb minden más bornál. Az üzlete fellendült, az asszony három év múlva meggazdagodott.
Egy nap ismét beköszönt hozzá a pap. Az asszony hálálkodott neki.
- És mondd, jó a bor? - kérdezte a pap.
- Csodálatos - felelte az öregasszony. - Csak az a baj, hogy így nincs seprő a disznóknak.
A pap elnevette magát, és a következő sorokat vetette a falra:
Hatalmas a mennybolt,
De még hatalmasabbak az emberi vágyak.
Forrásvizet árul bor gyanánt,
S azon sopánkodik, hogy nincs seprő a disznóknak!
Amint befejezte az írást, a pap eltűnt, a forrásból pedig többé nem fakadt bor.
                                                      Xue Tao történetei
 
       AZ EMBER, AKI NEM VALLOTTA BE A TÉVEDÉSÉT

Chu tartományban élt egy ember, aki nem tudta, hol terem a gyömbér. Azt hitte, fán terem.
Valaki megmondta neki: a gyömbér a földben terem.
Nem akarta elhinni.
- Felteszem a szamaramat fogadásra. Kérdezzünk meg tíz embert, s ha valamennyi azt mondja, hogy a gyömbér földben terem, tiéd a szamaram.
Megkérdezték a tíz embert, valamennyien azt mondták, a gyömbér földben terem.
- Vidd hát a szamarat! - mondta a kárvallott. - De hiába nyertél, én akkor is tudom, hogy a gyömbér fán terem.

                                                      Xue Tao történetei

               NINCS MIT TENNI

Az egyszeri sebész nagyra tartotta képességét. A csatából visszatérő katona lábát nyílvessző járta át, felkereste a sebészt.
A sebész ollót fogott, levágta a nyílvessző két végét, bekötözte a sebet és nyújtotta a markát a fizetségért.
- De hisz nem is szedted ki a nyílvesszőt a lábamból! - ellenkezett a beteg.
- Ami belül van, az belgyógyászra tartozik! Nincs mit tenni, ahhoz semmi közöm.
                                                      Xue Tao történetei 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.