Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gábor Andor: Mit ültök a kávéházban? IV.

2012.05.30

            (ÉS A LAP ÁLLÁSFOGLALÁSA...)

1.
Neked kétfelé kell vigyáznod. Te valami túlságosan kormányos kormánypárti nem lehetsz, mert a sajtó kivégez. De viszont a pártban sem fejthetsz ki valami nagy ellenkezést, mert akkor bent végeznek ki. Nem jó a kormány állandó leltárához úgy hozzátartozni, hogy mindig számíthassanak az emberre. Aki úgyis megvan, az nem érték.
2.
Hmm...
1.
De azért elintézhető? Mióta vagy bent?
2.
Pár hete?
1.
És még nem nyitottad ki a szád! Ez nem jó. Persze az se jó, ha valaki minden másodnap idegesíti a többit felszólalásokkal. Körülbelül minden héten egy-egy kis hozzászólást ki lehet vágni. Valami kis módosítványt.
2.
Milyet?
1.
Módosítványt. Kormánypárti képviselő el kell, hogy fogadja a kormány törvényjavaslatait. Ez a pártközeghez tartozik. De mindig van valahol egy csekélység, amiben módosítást lehet kívánni, amiért a kormány nem haragszik mert a dolog lényegén nem változtat a módosítás. Az ilyet jobb, ha egy kormánypárti képviselő kéri, mert hogyha ellenzéki, mert annak nem teszik meg, nehogy koncessziónak lássék az ellenzék számára.
2.
És ez egy jó működés?
1.
Ez a legjobb működés! Jegyezd meg, hogy minden törvény rossz, s aki csak egy szót, egy betűt, vagy egy vesszőt változtat rajta: áldása az emberiségnek.
2.
Nincs könnyebb, mint az emberiség áldásának lenni...

            TÁRSADALMI ÉLETET ÉL?

A társadalom nem újságírónak való, ahogy az újságíró sem a társadalomnak. Egyik kizárja a másikat. Az újságíró ösztönszerűen kizárja magából a társadalmat, a társadalom az újságírót. És ha az újságíró társadalmi életet él, akkor ez éppen az az eset, mint amikor a paraszt hétköznap tyúkot eszik. Vagy a paraszt beteg vagy a tyúk. De legtöbb esetben, mind a ketten betegek. Ha még olyan beteg is a paraszt, vigyáz, hogy legalább beteg legyen a tyúk, amit elpusztít.
2.
Kötet, kötetke?
Én
Olyasmi.
2.
De milyesmi?
Én
Beszélyek...
2.
Ó, kérem bátran, csak beszéljen, vagy én beszéljek?
Én
Beszélyek, - vagyis novellák.
2.
Tudja, mit. Mondok valamit. Minek ez a bolondság? Dalok, novellák és egyéb ökörségek. Ez nem pénz. Tudja, mi a pénz?
Én
Igen. Az értékcsere...
2.
Jó, jó! A pénz: az iskolakönyv. Írjon nekem egy iskolakönyvet. Maga el nem képzeli, milyen ökrök írnak iskolakönyveket.
Én
Elképzelem.
2.
Rosszul képzeli. Belőlem a jóakarat köhög. Mert nekem mindegy, hogy ki írja az iskolakönyvet. Az iskolakönyvnek is mindegy. De én azt akarom, hogy maga keressen egyszer. Ha egy pindurnyi iskolakönyvet ír adok ezer koronát. Hát ír? Vagy mit mondok: csinál? Vagy mit beszélek: csinál? Csak összeállít, összeállít, összenéz, összetűz, összefűz, összekoppint, csapint és kapint. Egy magyar olvasókönyvet barátom, maga olyat tud termelni, hogy a miniszternek ketté áll a füle a gyönyörűségtől. Oly egyszerű ez uram, oly egyszerű. Veszi a hajókötelet Jókaitól, veszi az eljátszottadmárt Vörösmartytól, veszi az ilyenkésőéjszakánt Eötvöstől. Ezeknek úgyis muszáj benne lenni. Aztán maga, bevesz néhány újabb írót is. Homoktól egy népieset. Zömöktől egy pestieset, három kis költeményt, Csopakitól, Kopakitól és Lopakitól. És megvan a legmodernebb magyar olvasókönyv, középiskolások alsó osztályai számára. Csináljuk meg az üzletet. Nyírjon nekem egy olvasókönyvet.
A kinnfentes kérem a bennfentes ellentéte. A kinnfentes az az ember, aki bennfentesnek akar látszani, mindent tud, mindenről tájékozva van, mindenkit személyesen ismer, íme egy kinnfentes.
1.
Grrrbandi, a híres író.
2.
Nagyon megtisztelő, Goethét is biztos így mutatták be: Goethe Jani a híres író.
1.
Na kedves öcsém, hogy s mint vagy? Jól, mi? Nagyszerűen? Különben magam is. Te, mit szólsz hozzá, hogy Molnár Franci milyen nagyszerű színben van. Együtt vacsoráztunk a Hungáriában. Franci szereti a jó kosztot, ott volt a Hegedűs Gyuszi is, nagyon örültünk egymásnak, tudod a mi pátriánkból való, én már akkor megmondtam, mi lesz a Gyusziból. No, lett is! Hát Zsazsa? Látod-e gyakran? Most csak telefonon szóltam be hozzá, nagyon hívott vacsorára.
A kinnfentes itt lélegzetet vesz, látta, hogy látom, hogy milyen bennfentes.
1.
A többi fiúkkal is találkoztam, a Karinthy Fricinek is megmondtam, hogy ragyogóan mulattam azon az izén, amit a múltkor írt. Nagyszerű kölyök az.
Köhögési roham fog el, keresztbe köhögöm a kinnfentes mondanivalóját.
2.
Koncoljam föl ezt az embert, mészároljam le, törjem darabokra? Megtehetném, meg is érdemli, de nem teszem. Ha széket kapnék föl, és egycsapásra nagyobb léket vágnék a fején, mint amekkorát Botond Bizánc érckapuján, feltűnést keltenék a kávéházban.
P.
(jön megrakott tálcával, tálcán nagy csésze, benne félbarna langyos kávé, tejszínhab, vaj, só, málnadzsem, üveg víz, pohár, kockacukor. Leteszi a tálcát a vendég elé)
1.
(düh önti el, mereven néz a pincérre)
P.
Tessék parancsolni.
1.
Mondja, hát ezt kértem én magától?! Ezt kértem én ma-gá-tól? Ezt ren-del-tem én?!
P.
Igen kérem. Langyos kávé csészében, külön habbal, vaj és málna dzsem.
1.
Úgy!
P.
Igen kérem.
1.
És azt nem mondtam, hogy porcukrot hozzon?
P.
Kérem a cukrot kicserélhetem.
1.
Most nem arról van szó, hogy maga kegyeskedik-e kicserélni avagy sem, hanem arról, nem megmondtam-e, hogy porcukrot kérek.
P.
Nem tetszett mondani. Kérem, kicserélhetem.
1.
Mi az, hogy "hetem"? Maga ki fogja cserélni!
P.
Kérem, hozom a porcukrot.
1.
Bámulatos! Nézze, ha valaki nem meleg kávét rendel, hanem hideget, annak porcukor jár, a langyosnál már kérdéses, de egész logikus, hogy a langyos kávéhoz én porcukrot kértem. Bámulatos, hogy valaki pincér legyen, s nem tudjon egy egyszerű rendelést felvenni, amikor igenis kifejezetten megmondtam neki, hogy mit kérek. Micsoda viszonyok!
Én
Mit lehet tudni arról a rettentően sok emberről, aki hemzseg és nyüzsög körülöttünk. Vannak, akik azt mondják, hogy az a sok ember mind egyforma. Mások viszont azt állítják, hogy mind különbözik egymástól. Lehet. Én nem tudom, mert én nagyon keveset néztem meg közülük, s akiket megnéztem, azok olyanok voltak, hogy miattuk elment a kedvem a többi megtekintésétől. Ha a világ okos embereket termelne, ezzel mihamarább meggyilkolná önmagát. Butábbnak lenni a többi embernél olyan nehéz feladat, hogy csak igen kevesen vállalkozhatnak rá a siker reményével.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.